A MAGYAR NEOAVANTGÁRD TEXTILMŰVÉSZET

A hagyományosan semlegesen viselkedő iparművészeti ág, a textilművészet 1968 és 1986 között a sajátosan magyar viszonyokba ékelődve újításokban élenjáró művészeti műfajjá alakult, és a neovantgard egyik kísérletező terepe lett. A könyv azt a rapid folyamatot elemzi, melynek során egy művészcsoport elfoglalja az értelmiségi-művészeti mező domináns pozícióit, végrehajt egy radikális társadalmi-művészeti expanziót, sűrítetten bejárja az európai neoavantgárd-posztmodern jellegzetes periódusait és textilművészeti törekvéseit, majd szinte hasonlóan rapid módon felszámolódik. A könyv a magyar iparművészet-történet hiánypótló munkája, textilművészetünk fejlődésének fontos dokumentációja.

 

A kötet adatai:
Formátum: B/5
Kötés: kartonált
Kiadási év: 2001
Terjedelem: 152 oldal

Tartalom:
1. A textilművészet fellendülésének okai és körülményei 15
1.1. A textilre hangolódás szociokulturális tényezői 17
1.2. Az egyetemes művészet tényezői 1945 után 19
1.3. A huszadik századi textilművészet tényezői 24
1.4. A magyarországi művészeti élet tényezői 28
1.5. Az 1945 utáni magyar iparművészet
és a textiltervezés tényezői 35
2. A magyar textil fejlődésének
extenzív-szintetikus szakasza (1968-1975) 45
2.1. A "68-as szellem" 48
2.2. A művészeti élet szerkezete 49
2.3. Áttörés 1968-tól 51
2.4. Az "aranykor" 55
3. A magyar textil fejlődésének
intenzív-analitikus szakasza (1975-1979) 67
3.1. A korszakváltás tényezői 69
3.2. Az irányzatok polarizálódása, szakadása 74
3.3. A kísérleti textil 82
3.4. A tradicionális textil ellenérvei 88
4. A kísérleti textilművészet lezárulása (1978-1983) 91
4.1. A radikalizálódás motívumai 94
4.2. A krízis 102
4.3. Az "új szenzibilitás" megjelenése 108
5. A textilművészet átrendeződése (1981-1986) 117
5.1. A külföldi textilművészet 120
5.2. A magyar textilművészet 130
Epilógus 141
Bibliográfia 145