Tisztázzuk, nem szakácskönyvet írtam. Csak valami olyasmit. Kedvet szeretnék teremteni lányoknak, fiúknak, házasoknak, elváltaknak, kezdőknek vagy nyugdíjasoknak a főzéshez. Nem igaz a közmondás, hogy az „éhség a legjobb szakács”. Ehhez még tegyük hozzá azt a mondást, amelyet a középiskolai menzán tanultam úgy hatvan éve: „Normális ember mindig éhes”.
Az ételek elkészítése nem boszorkányság: kedv, szeretet, bátorság és némi ügyesség szükségeltetik hozzá. Ha jól főzünk, megélhetjük azt az örömöt, amelyet a szakács érez a tisztára nyalt tányérok láttán. Összeszedtem régebbi írásaimat – többen bíztattak erre -, kiegészítettem más ízű gondolataimmal, aztán tudva, hogy egy ilyen munkát sosem lehet befejezni, most frissen kifőzve közzé teszem az egészet. Lehet, hogy több fűszer kellett volna bele, de csak ennyire tellett. Eszi, nem eszi, nem kap mást!
A kötet adatai:
Kötés: puhakötés
Megjelenés éve: 2009
Terjedelem: 182 oldal