A NORMÁLIS ÉS A KÓROS

A francia orvos és eszmetörténész legeredetibb munkája a Claude Bernard-féle szervezet fogalomból kiindulva mutatja be, hogyan fejlődött egymásra válaszolgatva az orvoslás és a fiziológia, majd a patológiás szemlélet kiterjesztése a társadalomra, hogyan vált új metaforák és új gondok forrásává. Igen fontosak azok a fogalmi vizsgálódásai, amelyek az olyan kategóriák rendszerbeli helyét tisztázzák, mint a normális, a beteg, az anomália, norma és átlag, fiziológia és patológia viszonya. Miközben plasztikus képet ad a 19. századi kísérleti szemlélet és a klinikai orvoslás összekapcsolásáról, a ma élettudománya számára is alapvető kereteket nyújt. Az egyik ilyen keret a teljes szervezet figyelembe vétele, ahogy a mai orvoslás visszhangozza: a szupramolekuláris orvostudomány eszméje. A másik a statisztikai és szabályozási normalitás fogalmi dialógusa. GEORGES CANGUILHEM (1904-1995), francia orvos és filozófus. Az École normal superieur-ön Jean-Pual Sartre és Raymond Aron évfolyamtársa. Különböző francia gimnáziumokban tanít, majd 1941-ben a strasbourgi egyetem oktatója. 1955-1971 között Gaston Bachelard utódjaként a Sorbonne Tudománytörténeti Intézetének igazgatója.

 

A kötet adatai:
Kötés: keményfedél
Kiadási év: 2004
Terjedelem: 182 oldal