A KINCSKERESÉS 400 ÉVE MAGYARORSZÁGON

A mágikus kézikönyvek irodalmában a kora újkorban jelentős átrendeződés figyelhető meg mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon. Fokozatosan jellemzővé válik egy – a középkorban ritka – mágiatípus: a kincskeresés, hogy aztán a XVIII–XIX. században ez váljon a viszonylagos bőségben fennmaradt varázskönyvek domináns műfajává, lett légyen szó latin, magyar vagy német nyelven írt kéziratokról.

 

Kötetünk egyfelől ennek a mágiatípusnak az eddig csak alkalmanként kutatott válfajait és csak esetenként kiadott forrásait mutatja be (azaz magukat a kincskereső kézikönyveket); másfelől pedig olyan peres forrásokat publikál, amelyek a kézikönyvek használatáról árulkodnak. Egyes kivételes esetekben még arra is volt lehetőségünk, hogy egymás mellé tegyünk levéltári forrást (egy büntetőpert) és a hozzá bűnjelként lefoglalt varázskönyvet, amelynek használatáról épp a peranyag tudósít.

 

Láng Benedek (1974) tudománytörténész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatója. Kutatási területe a középkori és kora újkori elit mágia. Könyvei: Mágia a középkorban (Budapest 2007) és Unlocked Books, Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe (Penn State University Press, 2008).


Tóth G. Péter (1970) történész, etnográfus, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum főmuzeológusa. Kutatásainak központi témái a kora újkori boszorkányság és boszorkányüldözés. Elkészítette A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere (Budapest–Veszprém 2000) c. kézikönyvet; a boszorkánypereket közzétevő A magyarországi boszorkányság forrásai sorozat munkatársa, a IV. kötet közreadója (Balassi Kiadó, 2005); a városi boszorkánypereket közreadó várostörténeti sorozat szerkesztője.

A tartalomból:
Bevezető
Kincskereső kézikönyvek
Elbeszélő források – Törvényszéki dokumentumok
Index
Bibliográfia

Megjelenés éve: 2009
Terjedelem: 198 oldal