A világtörténelem legnagyobb szónoka, Marcus Tullius Cicero védőbeszédeiben a jogi tényálláskezelés és a szónoki taktika az a két alkotóelem, amelyekből hallgatóságára és a bíróságokra gyakorolt elementáris hatása fakadt – nem véletlenül nevezte már Quintilianus is a törvényszékek királyának. Jelen monográfia e hatás működési mechanizmusának megértéséhez igyekszik közelebb vinni sz olvasót tíz cicerói védőbeszéd jog(történet)i és retorikai elemzésével: e kettős megközelítést az indokolja, hogy beszédei megalkotása során Cicero előtt elsődleges – és egyetlen – célként az adott perben elérendő siker lebegett. Mind a római jog tudománya, mind a klasszikus retorika művészete iránt elkötelezetteket gazdagító munkájában a szerző a történeti tényállásokat rekonstruálva vizsgálja meg azok – csupán a meggyőzési folyamat eredményességének kritériuma felől érthető és értelmezhető – szónoki kezelési technikáját.
A tartalomból:
Előszó
Bevezetés
I. A büntetőbíráskodás eljárási rendje Cicero korában
II. Emberölés – rokongyilkosság és mérgezés (Pro Roscio Amerino, Pro Cluentio)
III. Választási vesztegetés (Pro Murena, Pro Plancio)
IV. Erőszakos bűncselekmények (Pro Caelio, Pro Sestio, Pro Milone)
V. Caesar mint bíró és mint sértett (Pro Marcello, Pro Ligario, Pro rege Deiotaro)
Zárókövetkeztetések
Rövidítések jegyzéke
Mutatók
A kötet adatai:
Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2010
Terjedelem: 370 oldal