Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület

Szerző: Marie-Madeleine de Cevins

Pécsi Történettudományért, 2015

A koldulórendi konfraternitások története a kutatás egyik mostohagyermeke. Olyan, nehezen megfogható lelkiséggel kapcsolatos téma, amely valahol az üdvözülést elősegítő közvetítői szerep, az elhunytakról történő megemlékezés és a kegyes társulatok között félúton helyezkedik el. Marie-Madeleine de Cevins kötete hiánypótló munka, ugyanis a középkori ferencesek, domonkosok, Ágoston-rendi remeték, karmeliták által életre hívott konfraternitásokról korábban nem született átfogó jellegű feldolgozás. A szerző a késő középkori vallásosság e fontos csatornáját számos aspektusból vizsgálta, így többek között arra is választ kapunk, hogy a koldulórendi közösségek és a hívek milyen elvárásokat támasztottak egy-egy konfraternitással szemben.

Szerző: Kiss Gergely

Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2013

A 14. század végétől több tételes felsorolás is készült azokról az egyházakról, amelyek nem a helyi püspök, hanem az esztergomi érsek, illetőleg közvetlenül az Apostoli Szék joghatósága alá tartoztak. A kötet választ keres azon kérdésekre, hogy: miért éppen az esztergomi érsek gyakorolt különleges joghatóságot a legtöbb intézmény felett, hogyan alakult ki e helyzet az érsekség és az egyes intézmények történetében, mi kapcsolta őket össze, beszélhetünk-e kiváltságos intézménycsoportról?

Négy szenvedéstörténet helyszínei nyomában

Szerző: Nagy Levente

Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2012

Pannónia korai egyháztörténetének olyan szakasza tárulkozik fel e könyv lapjain, amely foglalkoztatta ugyan a kutatókat, ám az elmúlt fél évszázad régészeti eredményei szükségessé tették a pannóniai vértanúk történeti forrásainak újraértékelését interdiszciplináris megközelítésben. A Diocletianus-kori keresztényüldözések során kivégzett pannóniai mártírok passiói nemcsak az ókeresztény szentkultusz és a késő antik hagiográfia, hanem a pannóniai provinciák egyháztörténetének is kiemelkedő forrásai.

Szerző: Koszta László

Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2013

Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a kalocsai egyházmegye létrejötte, jogállása és székhelyének kiválasztása, majd a kettős székhely kialakulása. A szerző nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, hanem az episzkopális egyházszervezet 1009-es kibővítésének keretében jött létre és megalakulásának kezdetétől fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két évtizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektől alapjaiban eltérő eredményre jutott a kalocsai egyházmegye korai történetét illetően. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendően érsekségként alapították meg, de több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki tartománnyal, így saját suffraganeus püspökökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség volt, főpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot.

Szerző: Kristóf Ilona

Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, 2014

Várad, Szent László városa a középkori Magyar Királyság fontos kultuszközpontja, az egyik leggazdagabb püspöki székhely volt. A váradi kanonoki testület részletes bemutatása a Mohács előtti időszakban illeszkedik az egyházi társadalmat vizsgáló, az elmúlt évtizedekben új lendületet kapó kutatások sorába. A szerző prozopográfiai adatgyűjtésen alapuló komplex elemzés során mutatja be a káptalan személyi összetételét, a javadalomszerzés módozatait, a kanonokok egyetemi tanulmányait, a javadalomhalmozást és a káptalanból történő továbblépés lehetőségeit.