Kortárs vers

Szerző: Orosz István

L’Harmattan Kiadó, 2008

Öreg bédekkerek utolsó oldalán

kihajtogatható a teljes óceán,

kellős középen ott, hol a szőke szelek

nyugodni térnek épp, merül el egy sziget.

Lassúdan süllyed el hegye és dzsungele

a dzsungel köldökén egy tó merül vele,

körzővel rajzolt víz, tükrözi az eget,

az égbolt tengelyén tükröz egy felleget.

Szerző: Lanczkor Gábor

L’Harmattan Kiadó, 2007

Lanczkor Gábor 1981-ben született Székesfehérváron. Első kötete 2005-ben jelent meg a JAK/L’Harmattan gondozásában A tiszta ész címmel. 2006-ban Gérecz Attila- díjat kapott.

"Világot teremteni vágyó líra a Lanczkor Gáboré, annak tudatában, hogy ez leginkább formavilágként juthat valódi létezéshez. Versként akkor, ha körbejárja azt, amit birtokba kívánna venni. S ez nem több, de nem is kevesebb, mint a sajáttá asszimilált-asszimilálandó nyelv."

Fried István

"Az újrakezdés ígéretével és reményével terhes árkádikus költészet. Lanczkor lírája az utóbbi tíz évben teret hódító új esztétizmus egyik legerőteljesebb, legburjánzóbb hajtása."

Váradi Péter

Szerző: Mestyán Ádám

L’Harmattan Kiadó, 2006

„Radikális szelídség - így tudnám Mestyán Ádám lírai hősét jellemezni. Olyan szelíden néz a világra, hogy az halálra válik és felsikolt.”

Szilágyi Ákos

„Szeretem, mert tud régimódi lenni. Megmosolygom, mert tud komoly lenni. Irigylem, mert tud kegyetlen lenni.”

Nádasdy Ádám

„Olyan ez a kötet, mint egy üres szobában csörgő telefon. Belépsz.

Felvegyem? Felveszed. Téged keresnek.”

Váradi Péter

Mestyán Ádám 1979-ben született Szegeden. Arabista és esztéta. Verseinek többsége különböző irodalmi folyóiratokban az elmúlt tíz évben már megjelent. A szerző első kötete válogatás és újraírás eredménye.

Szerző: Dunajcsik Mátyás

L’Harmattan Kiadó, 2007

A szerző 1983-ban született Budapesten, kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta itt él. Író, költő, műfordító, esszéista. 2008-ban Bródy díjat kapott e kötetéért. A Horizont Kutató Intézet és TelepCsoport tagja. Ez az első önálló kötete.

Szerző: Simon Márton

L’Harmattan Kiadó, 2010

A legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül.

Szerző: Sajó László

L’Harmattan Kiadó, 2010

Mi jöhet az Istentelen színjáték (2007) után? A többi, néma csend. Ám „a költő ajkán” kimondhatatlan szavak „csörömpölnek” a csöndből: gyerekhalál, agónia, Golgota – és, igen: szerelem.

Sajó, túlélvén saját halálát, megírja életét „ételekben elbeszélve”; A’sziszi, szentferencként apokrif Naphimnuszban az élet dicstelen (mert halállal véget érő) dicséretét mormolja; Gulácsy finom ceruzájával és Van Gogh durva ecsetjével fest önarcképet; Radnóti szétlőtt koponyájából kiolvassa a költő ismeretlen verseit; és a legutolsó pillanatban, mikor már semmi sincs még, egy zörgő betegszállító kocsi végiggördül az életen; a kötet végén szerényen összegez „egy mindent elbeszélő költemény”.

A többi?

Olvassuk el.

A kötet fenyvesében, ebben s sűrű sötét, halálos erdőben ferdén dől be a fény, s a versek fenyői az élet „dicsőségét susogják”.

Osiris Kiadó, 2006

Válogatott versek

Szerző: Sajó László

Osiris Kiadó, 2006

Sajó László mai költészetünkben ritka becsvággyal és szívós eltökéltséggel teljes világképet épít. Világképe sötét színekben, mondhatni, az undor jegyében rajzolódik ki. Sajó László metafizikai léptékben undorodik: a saját életén keresztül az egész teremtést perbe hívja. Patetikus iróniája térben és időben egyaránt kiterjed, így a történelem és a költészet idejében is: újraírja és egymásba írja a magyar és a világlíra nagy alakjait és motívumait. Vállalkozása mindeddig méltatlanul kevés figyelemben részesült, pedig már kerek tíz kötet - és öt évtized - van mögötte. Ennek a tíznek a legjavát igyekszik felmutatni Várady Szabolcs válogatása.

Szerző: Mesterházi Mónika

Osiris Kiadó, 2007

Mesterházi Mónika (1967) József Attila-díjas költő új és válogatott verseit tartalmazó kötetének címét Zrínyi Miklóstól kölcsönözte. Sors bona, nihil aliud. Csak jó szerencse, semmi más. A jó szerencse természetesen az élet egészéhez kell. A jelmondat másik felét, hogy tudniillik semmi más nem kell, azonban elhagyta. Ettől persze még fájdalmasabb a jó szerencse hiánya. A címadó szonettciklus és a kötet szinte minden verse pontosan erről a hiányról beszél, ebből teremt költészetet. De ahogy egyik versében írja, ?a költészet nem szomorú vasárnap, / csak kitartott, pontos hétköznapok?. Sok minden akad a hétköznapokban (nyári ruhák elpakolása, kutyafülek vakargatása), ami ideig-óráig elfedi az ürességet.