Nincs még egy történelmi fogalom, amelyet olyan sokan ismernek és félreismernek, mint a kommunista. Ellenfeleik és a velük rokonszenvezők sok mindent láttak bennük: radikális felforgatókat éppen úgy, mint radikális megváltókat. E mozgalom tanításai az utolsó állomást jelentették az emberiség utópiáinak történetében: hívei nem csupán a gazdaság és a politika világát, hanem az emberi lét számos megnyilvánulását is át akarták formálni egy jobb és szabadabb világ reményében.
A magyar történelemben szinte csak gondolatnyi idővel, alig egy évvel az orosz bolsevikokat követően bukkantak fel az első kommunisták, hogy rendkívüli körülmények közepette átalakítsák a korabeli Magyarországot. Három ízben: 1919-ben, 1945-ben és 1956-ban fogtak hozzá, hogy meggyökereztessék itthoni földben a Szovjet-Oroszországból származó eszmét, de minél inkább követték az eredeti mintát, annál jobban elutasította őket a korabeli magyar társadalom, s minél jobban alkalmazkodtak a hazai valósághoz, annál távolabbra kerültek az alapító atyák elképzeléseitől. Végső soron a diktatúra tapasztalata az, amit legfőbb örökségként ránk hagyományoztak.
A magyar kommunisták arra vállalkozik, hogy bemutassa azokat a történelmi körülményeket, politikai vitákat, belső frakcióharcokat, az ellenfelek kíméletlen eltiprását, a kényszerű átalakulásokat, amelyek e több mint 70 éves történetet jellemzik. Nem csupán Kun Béla és Rákosi Mátyás, Nagy Imre és Kádár János neve fémjelzi a magyar kommunistákat, hanem a szellem olyan nagyságai is, mint Lukács György és Déry Tibor, vagy épp a hatalom olyan könyörtelen megszállottjai, mint Szamuely Tibor vagy Péter Gábor. A kötet voltaképpen utazás a mozgalom belső világában, hogy jobban lássuk és értsük a mögöttünk lévő század magyar történelmét.
A kötet adatai:
Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2024
Terjedelem: 398 oldal