Hogyan lehetett 4–6 elemit végzett péksegédből, kőműves segédből, villamosvezetőből vezérőrnagy, altábornagy és vezérezredes? Miért zártak börtönbe és likvidáltak jól képzett tábornokokat koncepciós perek keretében? Ki volt az a tábornok, aki felesége „kulák-származását” bejelentette? Kik lövettek békés tüntetőkbe az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt?
Többek között ezekre a kérdésekre is választ ad a kiváló fiatal hadtörténész kötete, amely régóta várt hiánypótló mű az adott korszak hadseregének tábornoki karáról.
„…A háborút követő öt esztendő múlva a hadsereg tisztikarában és legfelső vezetésében csak az új rendszer elkötelezettjei maradhattak. A többieket eltávolították vagy börtönbe zárták, de sok esetben előfordult, hogy a rendszer ellenségének kikiáltott tiszteket koncepciós eljárás után a szovjet Gulag mintájú internálótáborba zárták vagy kivégezték. A katonai felső vezetésben az ideológiai meggyőződés és megbízhatóság fölülírt mindent. Az iskolai végzettség és a szakmai hozzáértés háttérbe szorult, a hazaszeretet fogalmát tűzzel-vassal irtották és a szovjet rendszer, valamint az internacionalizmus imádata és feltétlen kiszolgálása lett a mérvadó. A honvédségből időközben néphadsereggé változtatott haderő a kommunista diktatúra támaszává vált. Az új hatalom által a káderekből verbuvált tábornoki kar magától értetődően legfőbb letéteményese volt a rendszernek…”
A kötet adatai:
Formátum: 220 x 280 mm
Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2011
Terjedelem: 192 oldal