Kortárs vers

Szerző: Bob Dylan

Európa, 2017

Ő az, aki költészetet vitt a rockba. Nem úgy, hogy „beoltotta” költészettel a rockot. Hiszen nincs külön Dylan-zene és Dylan-szöveg. Csak a dalok vannak. Éltetőjük ugyanaz az életérzés, amely végső soron a rockzenét is létrehozta. Magas és mély, városi és népi művészetből, szórakoztatóipari hulladékból és avantgárdból, aranyból és sárból. A dalait pedig Dylan - az ő csöppet sem atyaszerű, de mégiscsak atyai barátja és rajongója, az üvöltő aranykor lázas prófétája, a néhai Allen Ginsberg legalábbis így hallotta, érezte és tudta - nem dalolja, hanem lélegzi, zseniálisan értve a módját, hogy ne menjen kárba se szó, se szusz: No waisted language, no waisted breath.

Szerző: Zuska Kepplová

L’Harmattan Kiadó, 2016

 „Egyvalami jó volt a kommunizmusban. Tudod, mi? Hogy a fél Európát megvédte a bevándorlóktól. Ez azonban nem fog sokáig tartani…”

A Kepplová-kisregények szereplői újkori nomádok, fiatalok, akik már a határok nélküli, globalizált világba születtek, és bárhol otthonra lelhetnek, legyen az Kelet- vagy Nyugat-Európa, Párizs, Helsinki, London, Pozsony vagy Budapest. Expatok, akik hamuban sült pogácsa helyett világmegváltó gondolatokkal vágnak neki a nagyvilágnak, majd pedig sóvárognak az otthon melege után, magukra tetoválva legkedvesebb ételük nevét. Aktuális szociográfia irodalmi köntösben.

Szerző: Veronika Šikulová

L’Harmattan Kiadó, 2016

A könyv világának epicentruma a szerző, Veronika Šikulová szülőföldje, a Kis-Kárpátokban található Modra (Modor) és a tér, ahol a női főszereplő visszaemlékszik életére, mindenre, ami a nők, lányok, anyák hétköznapjait kitölti, és ami értelmet, perspektívát és egyediséget ad.

A Hiányos fiasítás az elbeszélés szabad áramlásának regénye, kis epizódokra osztva, melyekbe anekdotikusan lépnek be emberek, történetek, dolgok és körülmények. Valami ebből csak felvillan, van, ami kitörölhetetlenül látható, van, ami folytatásos, másnak csak egyetlen mondat jut, és olykor hosszú, összetett belsőmonológokat olvasunk. Vannak első ránézésre titok nélküli mondatok, keményen kimondva, célzás és másodlagos értelem nélkül, és mégis, a végén együtt egy hatalmas titkot képeznek.

Szerkesztő: Tóth László

L’Harmattan Kiadó, 2016

A kötetünket összeállító és fordító Tóth László 1984-ben Gyújtópont címmel huszonhat, 1995-ben pedig A kétfejű macska címmel öt kortárs szlovák költőtől jelentetett meg antológiát. Jelenlegi, Gyalogösvények a magasba című gyűjteményével hasonló a célja, mint a korábbival: nyolc kiemelkedő, markáns arcélű személyiségének bemutatásával átfogni – egyfajta személyes olvasatban – a kortárs szlovák költészet ötnemzedéknyi szeletét, mely napjaink szlovák lírájának is valamiképpen a gerincét, fő sodrát (sodrait) képezi, s amelynek költői-esztétikai érvényességét, hitelességét azóta is igazolta az idő.

Szerző: Francis Ponge

L’Harmattan Kiadó, 2016

„Mit kell tehát tenni? Nyilván megértették már: olyan irodalmi tárgyakat kell létrehozni, amelyeknek minden esélyük megvan arra, hogy ne csak éljék az életüket, hanem tárgyiasítsák (részrehajlás nélkül felkínálják) magukat, és így kitartóan ellenálljanak a korszellemnek, amelyet az egymást követő nemzedékek juttatnak kifejezésre – ezek természetesen soha nem lehetnek közömbösek a számukra (ahogy a világ más tárgyai sem), hiszen általuk fejezik ki a konkrétumok és a (néma,) bárminek ellenállni képes evidenciák vagy a (re)prezentáció iránti vonzódásukat és vágyukat.”

Szerzők: Joan Margarit, Francesc Parcerisas

L’Harmattan Kiadó, 2015

Joan Margarit és Francesc Parcerisas versei Déri Balázs fordításában

Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.

Szerző: Pápai Éva

Balassi Kiadó, 2015

Pápai Éva festő- és szobrászművészt a szakma- és művészetszeretők a legkiválóbb akvarellisták között tartják számon. Számos kitüntetés tulajdonosa. Felüdülés leheletfinomságú akvarelljeit nézegetni – és hozzá olvasni a japán költők: Acu, Hiroko, Hiromi, Kaori,  Micsi, Nao, Sin, Szakana, Tomo, Uta haikuit, melyeket az akvarellekhez írtak.

Szerző: Michael Hulse

L’Harmattan Kiadó, 2015

„Angol-német gyökereim, katolikus neveltetésem, a szüleimtől tanult történelmi, társadalmi és politikai igazságosság iránti morális érzékenységem, és az a mélységes vágyam, hogy a

lehető legmélyebb viszonyt alakítsam ki a szavakkal, mind-mind jelen van költészetemben. A költő, azt hiszem, mindig erősebb azáltal, hogy a nyelv, az irodalom, a képzőművészetek, a zene, a történelem, a természet iránti valódi szeretet járja át, és az a vágy, hogy a felszínes hatások helyett mélyreható változásokat indítson el, és engem is ezek az ösztönzések vezérelnek az írás során. Nincs olyan tudás vagy tapasztalat, amely a költészettel való találkozástól nem gazdagodna – de ezek a hatások kilenctized részt a felszínen láthatatlanok.

válogatott versek

Szerző: Wilmer, Clive

Fordító: Gömöri György és Szabó T. Anna

JATE Press, 2002

Versek

Hetedik Pecsét Könyvek

Szerző: Lemaire, Jean-Pierre

Universitas Kiadó, 1999

Lemaire a Francia Akadémia Nagydíját elnyert kortárs költő, verseire hatott Pilinszky János költészete.

Szerző: Dmitrij Mizgulin

Pytheas Kiadó

„Mizgulin tematikája és motívumrendszere a természethez, a társadalomhoz és Istenhez kötődik, e három együttesen határozza meg ars poeticáját. Ezért verseit olvasva elsőként a tájfestők jutottak eszembe, mert az ő költészete versekbe öntött tájképek láncolata. Versei azonban nem puszta reprodukciói a természetnek, nem csupán leírja a tájat, hanem megeleveníti az őt körülvevő természeti környezetet évszakspecifikus színeivel, mozgásaival, hangjaival… És ebben a megelevenített, harmóniával és diszharmóniával teli szibériai természetben ott lüktetnek Mizgulin érzései, hangulatai, gondolatai, testének-lelkének rezdülései. Sajátos módon végteleníti az Isten mérte teret és időt, így az olvasó külső és belső utazások sorát teheti meg a jégtáblákat magába fogadó óceán-mélytől az égbe torkolló folyókig.

Szerző: Jean-Michel Maulpoix

Szerkesztette: Sepsi Enikő

Fordította: Fordító Kollektíva

Typotex Kiadó, 2008

Ennek a költői prózakötetnek a terve Bretagne-ban, az Atlanti-óceán partjain fogant meg bennem. De örülök, hogy a magyar fordításban most olyan olvasókra lel, akiknek a nagy alföldek, sík vidékek horizontja ismerős. Mert a Kékversek belső határaink felfedezésére s nem valamiféle ígéret földjére tett utazásra késztet. Nincs szükség óceánra, csak valamiféle üres látóhatárra ahhoz, hogy a tekintet befelé forduljon. Az is elképzelhető, hogy a magyar olvasó jobban érti ezeket az oldalakat, mint a francia, mert olyan jól ismeri ezt a nyitott tájat, mely Pilinszky János szavaival „zavartan is sima", s olyan mélyen hordozza magában a tenger „össze-vissza zűrzavar"-át.

Jean-Michel Maulpoix

Szerző: Robert Serban

Fordította: Balázs F. Attila

L’Harmattan Kiadó, 2012

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami „csak” szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs – szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: „azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után”.

Szerző: Nacuisi Banja

Balassi Kiadó, 2011

A különleges, háromnyelvű (japán, angol, magyar) kis könyv három művész összefogásából született. Nacuisi Banja az egyik legjelentősebb modern japán haikuköltő, verseit maga fordítja angolra. A Meidzsi Egyetemen tanít, a Modern Haiku Társaság igazgatója. Pápai Éva nemzetközileg ismert festő, szobrász és grafikus. Vihar Judit műfordító, irodalomtörténész, a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke. Nacuisi Banját Pápai Éva tengeri állatokat megörökítő akvarelljei ihlették, a magyar fordítás Vihar Judit munkája. 

Szerző: Mariella Mehr

Fordította: Dévény István

L’Harmattan Kiadó, 2008

 „Mi ez? Az életöröm szava.

Bőrömbe égett, legyőzhetetlen.

Szótlan csupán az a bűn,

hogy nem állom ki a megpróbáltatást.

Évek terhét hordozom,

beborít, mint egy téli kendő.”

Az 1947-ben Svájcban született cigány származású író- és költőnő második, 1998-ban megjelent verseskötetét tartja a kezében az olvasó. A Kőkorszak címen 2002-ben magyarul is napvilágot látott regény után az Üzenetekben Mariella Mehr megrendítő líraisággal, a fájdalom és a szépség letisztult hangján szólal meg.