Kortárs vers

Dalok az észak-koreai diktatúrából

Szerző: Pan-Dji

Libri Kiadó, 2019

Szerző: Tzveta Sofronieva

L’Harmattan Kiadó, 2019

Szerző: Petri György

Magvető, 2018

Szerző: Klaus Hemmerle

Szerkesztő: Wolfgang Bader

Fordító: Sudár Balázs

Illusztrátor: Roberto Cipollone

Új Város Alapítvány, 2018

Szerző: Zuska Kepplová

L’Harmattan Kiadó, 2016

 „Egyvalami jó volt a kommunizmusban. Tudod, mi? Hogy a fél Európát megvédte a bevándorlóktól. Ez azonban nem fog sokáig tartani…”

A Kepplová-kisregények szereplői újkori nomádok, fiatalok, akik már a határok nélküli, globalizált világba születtek, és bárhol otthonra lelhetnek, legyen az Kelet- vagy Nyugat-Európa, Párizs, Helsinki, London, Pozsony vagy Budapest. Expatok, akik hamuban sült pogácsa helyett világmegváltó gondolatokkal vágnak neki a nagyvilágnak, majd pedig sóvárognak az otthon melege után, magukra tetoválva legkedvesebb ételük nevét. Aktuális szociográfia irodalmi köntösben.

Szerző: Veronika Šikulová

L’Harmattan Kiadó, 2016

A könyv világának epicentruma a szerző, Veronika Šikulová szülőföldje, a Kis-Kárpátokban található Modra (Modor) és a tér, ahol a női főszereplő visszaemlékszik életére, mindenre, ami a nők, lányok, anyák hétköznapjait kitölti, és ami értelmet, perspektívát és egyediséget ad.

A Hiányos fiasítás az elbeszélés szabad áramlásának regénye, kis epizódokra osztva, melyekbe anekdotikusan lépnek be emberek, történetek, dolgok és körülmények. Valami ebből csak felvillan, van, ami kitörölhetetlenül látható, van, ami folytatásos, másnak csak egyetlen mondat jut, és olykor hosszú, összetett belsőmonológokat olvasunk. Vannak első ránézésre titok nélküli mondatok, keményen kimondva, célzás és másodlagos értelem nélkül, és mégis, a végén együtt egy hatalmas titkot képeznek.

Szerző: Francis Ponge

L’Harmattan Kiadó, 2016

„Mit kell tehát tenni? Nyilván megértették már: olyan irodalmi tárgyakat kell létrehozni, amelyeknek minden esélyük megvan arra, hogy ne csak éljék az életüket, hanem tárgyiasítsák (részrehajlás nélkül felkínálják) magukat, és így kitartóan ellenálljanak a korszellemnek, amelyet az egymást követő nemzedékek juttatnak kifejezésre – ezek természetesen soha nem lehetnek közömbösek a számukra (ahogy a világ más tárgyai sem), hiszen általuk fejezik ki a konkrétumok és a (néma,) bárminek ellenállni képes evidenciák vagy a (re)prezentáció iránti vonzódásukat és vágyukat.”

Szerzők: Joan Margarit, Francesc Parcerisas

L’Harmattan Kiadó, 2015

Joan Margarit és Francesc Parcerisas versei Déri Balázs fordításában

Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.

válogatott versek

Szerző: Wilmer, Clive

Fordító: Gömöri György és Szabó T. Anna

JATE Press, 2002

Versek

Hetedik Pecsét Könyvek

Szerző: Lemaire, Jean-Pierre

Universitas Kiadó, 1999

Lemaire a Francia Akadémia Nagydíját elnyert kortárs költő, verseire hatott Pilinszky János költészete.

Szerző: Robert Serban

Fordította: Balázs F. Attila

L’Harmattan Kiadó, 2012

Kiábrándult, de nem kiábrándító, fáradt, de nem fárasztó Robert Şerban verseinek világa, és valahol mindezen túl mégis van benne bizakodás, remény egy jobb életre. A bizakodás alapja pedig éppen maga a vers, a líra létezése, ha ugyanis a vers lehetséges, az azt jelenti, hogy létezik valami, ami „csak” szép, aminek ezen kívül külön haszna nincs – szépen itt természetesen annyi értendő, hogy elsősorban esztétikailag értelmezhető. Mert egyébként szépelgés nincs ebben a kötetben, egy többé-kevésbé hétköznapi világ jelenik meg a versekben többé-kevésbé hétköznapi nyelven. És mégis, ezen az egyszerűségen egyszer csak átüt valami magával ragadó és magától értetődő költői erő: „azonban anélkül hogy valaki közölné velük / az emberek tudják: / a vers marad csupán / a letöltött életünk után”.

Szerző: Mariella Mehr

Fordította: Dévény István

L’Harmattan Kiadó, 2008

 „Mi ez? Az életöröm szava.

Bőrömbe égett, legyőzhetetlen.

Szótlan csupán az a bűn,

hogy nem állom ki a megpróbáltatást.

Évek terhét hordozom,

beborít, mint egy téli kendő.”

Az 1947-ben Svájcban született cigány származású író- és költőnő második, 1998-ban megjelent verseskötetét tartja a kezében az olvasó. A Kőkorszak címen 2002-ben magyarul is napvilágot látott regény után az Üzenetekben Mariella Mehr megrendítő líraisággal, a fájdalom és a szépség letisztult hangján szólal meg.