Elbeszélés, novella

Szerző: Julio Cortázar

Fordította: Blastik Margit, Cselik Ágnes, Csép Attila, Cserháti Éva, Csuday Csaba, Halász Tünde, Imreh András, Imrei Andrea, Latorre Ágnes, Nagy Mátyás, Orbán Eszter, Scholz László, Székács Vera, Xantus Judit

L’Harmattan Kiadó, 2005

A L'Harmattan Kiadó Julio Cortázar életműsorozatának második elbeszéléskötete. A kötet novellái a XX. századi világirodalom kiemelkedő, briliáns mesterségbeli tudással, hihetetlen leleményességgel, képzelőerővel és érzékenységgel megírt rejtélyes darabjai. A szövegeken keresztül az olvasó egy olyan alkotó művészete révén kerülhet közelebb a tengerentúli hispán kultúrához, aki a legjobb értelemben vett kozmopolitizmust, a nemzeti határokon, sőt kontinenseken átívelő örök emberi értékeket, lelkünk legtitkosabb rétegeinek, összefüggéseinek érzékeny feltárását, a humor és a fantázia mindenen felülhelyezkedő érvényességét képviselte műveiben.

Szerző: Julio Cortázar

Fordította: Benczik Vilmos, Csép Attila, Cserháti Éva, Csuday Csaba, Dorogman György, Halász Tünde, Hargitai György, Imrei Andrea, Pávai Patak Márta, Scholz László, Székács Vera, Tomcsányi Zsuzsanna, Tóth Éva, Xantus Judit

L’Harmattan Kiadó, 2005

Legezzünk (megint) egy kicsit. A világirodalom egyik legmagányosabbja. A világirodalom egyik legnagyobb formaművésze (ezért is mondhatja és talán ezért is mondja, hogy »minden nappal rosszabbul kell írni, mert csak a mélypontra elérve lehet a felszínre jutni és konvencióktól mentes, hiteles alkotást létrehozni«). A legeurópaibb latin-amerikai (fehérek közt egy. na igen). A legkevésbé ismert a század legnagyobbjai közt. A dél-amerikai sztárok, Borges, Paz, Garcia Marquez, Vargas Llosa, Fuentes közül őt ismeri a legkevésbé a nyájas."

(Esterházy Péter)

Szerző: Franziska Gerstenberg

Fordította: Győri Hanna

L’Harmattan Kiadó, 2009

„Franziska Gerstenberg érti a módját, miként tudja alakjainak lélektanát tapintatosan és beleérzéssel megrajzolni, a magányosságukat, az illúzióvesztésüket és a csalódásaikat egyszerre tolakodástól mentesen, de mégis határozottan leírni. Tökéletesen uralja a rövid novellaformát.”

Jochen Rack, Südwestrundfunk

Szerző: Mojca Kumerdej

Fordította: Gállos Orsolya

L’Harmattan Kiadó, 2008

Mojca Kumerdej Fragma című elbeszéléskötete tizenhárom történetből áll, melyek mindegyike a nő-férfi viszony sebészeti pontosságú vizsgálata. Történeteinek szereplői olyan alakok, akik a vágy szorításában találják magukat, amely meghatározza, valamint túl is haladja őket. A történetek a lacani pszichoanalízis igazi miniatúrái, a szexualitás és az erőszak ábrázolásának irodalmi bravúrjai. Szereplői első látásra egyszerű párok, házasemberek, szeretők, apák, anyák. Olvasás közben fedezzük fel, hogy mindegyik alak magába rejt valami titokzatosságot, perverzitást, bűnt, félelmet és a halál előérzetét. Összességében ezek a történetek felfedik és láttatják a mindennapok mögötti (a felszín alatti) dolgokat. A történeteket nagymértékben a humor és groteszk uralja.

Elbeszélések 1887-1891

Szerző: Csehov, A. P.

Osiris Kiadó, 2005

Az eddigi legteljesebbre tervezett Csehov-prózakiadás második kötete a szerző legtermékenyebb időszakában született elbeszélések gyűjteménye. A könyvben Csehov olyan jól ismert, az orosz realista próza klasszikus darabjaiként számon tartott írásai szerepelnek, mint a Kastanka, az Aludni szeretnék vagy a kötet címadó darabja, az Unalmas történet, de helyet kap benne néhány, magyarul eddig még nem olvasható novella is. A már megjelent szövegek a sorozat első kötetéhez hasonlóan átdolgozott, korszerűsített formában kerülnek a gyűjteménybe. Az olvasók jobb tájékozódását bő jegyzetanyag és utószó segíti.

Elbeszélések 1880-1884

Szerző: Csehov, A. P.

Osiris Kiadó, 2011

Az eddigi legteljesebbnek szánt magyar nyelvű Csehov-prózakiadás újabb kötetébe az 1880–1884 között született művekből válogattunk. Csehov ezekben a műfaji játékokban nem egyszerűen csak jó humoristának, szatirikusnak vagy parodistának bizonyul: a fiatal, húszas évei elején járó Csehov rendkívüli megfigyelőképessége mély élet- és emberismerettel párosul, és ennek következtében szinte kivétel nélkül megtalálja a helyzetek és figurák egészében rejlő gyarlóságot, és úgy ábrázolja őket, hogy nem sekélyes nevetgélést, hanem fanyar vagy éppen keserű mosolyt váltanak ki az olvasóból.

Szerző: Bunyin, Ivan

Osiris Kiadó, 2003

Ivan Bunyin (1873-1953) írói pályája a XX. század elején indult. A Nobel-díjas író elbeszéléseiben az orosz klasszikus irodalom, Turgenyev, Goncsarov és Tolsztoj prózájának hagyományát folytatta. A nemesi élet és az orosz természet ábrázolása műveiben az impresszionizmus poétikája alapján újult meg. Bunyin fő témája a szerelem és halál, a pusztító szenvedély, amely az emberi lét törékenységét jelképezi. A kötet Bunyin legfontosabb elbeszéléseit tartalmazza: Gellért György régi fordításai mellett 10 új fordítás is szerepel benne, először jelenik meg magyarul például az Aszott fű című elbeszélés, amely Lev Tolsztoj kisregénye, az Ivan Iljics halála mellett talán az egyik legszebb és legdrámaibb mű a halálra készülő ember sorsáról az orosz irodalomban.

Szerkesztette: Hamar Imre, Salát Gergely

Balassi Kiadó, 2007

A kötet a 20. századi kínai prózairodalomból kínál válogatást, a század első éveinek klasszikus nyelvezetű elbeszéléseitől egészen a kortárs szépprózáig. Szerepelnek benne a korszak legnagyobb íróinak (Lu Xun, Lao She) rövid írásai, ugyanakkor a Kínán kívül kevésbé ismert szerzők novellái és esszéi is. E művek magyarul még nem jelentek meg. A könyv átfogó képet ad a 20. századi kínai irodalom fejlődéséről, az egyes iskolákról, a különböző időszakok irodalmának központjában álló problémákról, s közvetve Kína egyik legviharosabb évszázadának történelméről, társadalmáról és kultúrájáról. Az egyes szerzőket és műveket a fordítók által írt tanulmányok mutatják be. 

Két elbeszélés

Szerző: Csingiz Ajtmatov

Holnap Kiadó, 2008

Ajtmatov műveit a szocialista rendszer bukása óta nem fordították magyarra, ám most két műve olvasható. A Dzsingisz kán fehér fellege c. kisregény Az évszázadnál hosszabb ez a nap folytatása, melyet a hazai olvasóközönség eddig nem ismerhetett. A mű a főhős, Abutalip további sorsának, fogságának és halálának tragikus története. Sztálint Dzsingisz kán jelképezi, míg a Szári-Özek síkságán játszódó szerelmesek legendáját Abutalip és az ôt fogva tartó, vallató hatalom konfliktusa zárja keretbe. Az író szimbólumrendszerében, filmszerű leírásaiban kibontakoznak az áldozat és a rémuralmat kiszolgáló ember gondolatai, pszichológiája és vívódásai, lelepleződik a diktatúra embertelensége.