MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Tanulmányok a kiegyezés koráról

Szerző: Cieger András

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Szerző: Boros János

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, 2018

Szerző: Sivadó Ákos

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, 2018

Válogatott tanulmányok

Szerző: Michael Quante

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, 2018

Comitatuum ineditorum tomus quintus, in quo continentur... Comitatus Sarosiensis, Zempliniensis, Ungváriensis et Bereghiensis

Szerző: Matthias Bel (Bél Mátyás)

Szerkesztette: Tóth Gergely István

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Szerző: Rab Gusztáv

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2018

Válogatott ikonográfiai és kultusztörténeti tanulmányok

Szerző: Kerny Terézia

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, 2018

Nemesi családok a 19. századi Békés megyében

Szerző: Szilágyi Adrienn

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról

Szerkesztette: Kádas István, Skorka Renáta, Weisz Boglárka

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Összeállította: Fejérdy András

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Tanulmányok Istvánffy Miklósról

Szerkesztette: Ács Pál, Tóth Gergely

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Szerző: Draskóczy István

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Szerkesztette: Fónagy Zoltán

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018

Ferenc József páratlan hosszúságú uralkodásával egy olyan korszak szimbólumává vált, amelynek nyomai máig meghatározzák Közép-Európa arculatát, s amely a világháborúkat, forradalmakat és ellenforradalmakat, diktatúrákat és kisnemzeti nyomorúságot megélt 20. századi utódok szemében boldog békeidővé nemesedett. Közben őt magát a történettudomány általában "a részletekbe süppedt bürokratizmus, a szenvtelen rutin, a jellegtelenség" és a középszerűség megtestesítőjeként ábrázolja. Kijelenthetjük-e, hogy egy jelentős korban egy jelentéktelen uralkodó állt az európai középhatalom élén? Vagy egy 19. századi, nagyobb részében alkotmányos monarchiában ennyire lényegtelen volt már az uralkodó szerepe? Esetleg azt kell feltételeznünk, hogy éppenséggel a létezőhöz, az 1867-ben megkonstruált politikai rendszerhez a végsőkig makacsul ragaszkodó Ferenc József ellenében ment végbe az anyagi és kulturális modernizáció? Vagy mégsem volt ő olyan jelentéktelen uralkodó? Netán éppen az ő adminisztrátori fantáziátlansága, állagőrző passzivitása volt a stabilitás záloga a soknemzetiségű birodalomban a virulens nacionalizmusok korában? A tanulmánykötet nem sommás ítéletet kínál az olvasónak, hanem néhány fogódzót az önálló véleményformáláshoz.

A textilkereskedelem régészeti emlékei a Magyar Királyság területén

Szerző: Mordovin Maxim

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Mordovin Maxim 1979-ben született Volgográdban, középiskolai tanulmányait a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban végezte. 2004-ben régész-muzeológus, 2006-ban történész dip­lomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). 2004 és 2008 között az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskola Régészet programjának nappali szakos hallgatója volt. „A vártartomány-szervezet kialakulása a kelet-közép-európai államokban. 10–12. századi központi várak a Cseh, Lengyel és Magyar Királyságban" című PhD-értekezését 2010-ben védte meg summa cum laude minősítéssel. 2007 óta az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Magyar Középkori és Kora Újkori, 2017 óta a Népvándorláskori és Magyar Középkori Régészeti Tanszék oktatója, 2018 óta habilitált egyetemi adjunktusa. 2015 óta az MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tagja. Számos hazai és külföldi régészeti ásatás résztvevője és vezetője. Kutatásait a középkori régészettudomány különböző területein folytatja: ispánsági várak, vártartomány-szervezetek, anyagi kultúra, Közép-Ázsia városi kultúrája, plombakutatás. „A várszervezet kialakulása a középkori Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban a 10‒12. században" című monográfiája 2016-ban jelent meg.

A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években 1.

Magyar Vidék a 20. Században /2. rész

Szerkesztette: Horváth Gergely Krisztián

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont - Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2018

A szovjetizálás 1948-ig tartó bevezető időszaka, majd a Kádár-kor megszilárdulása közé eső másfél évtized számos olyan rendszerspecifikus ismérvvel bír, amelyek egyértelműen jelzik, hogy 1956 nem jelentett azonnali cezúrát. A restaurálódó diktatúrának a társadalom minden csoportját széles körben sújtó újraintézményesülése a laikus szemlélő számára is analóg jelenségeket mutat a forradalom előtti évek gyakorlatával. A vidéki társadalom életére fókuszáló kutatásaink egyértelműen igazolták a párhuzamokat, pontosabban a kontinuitást. Elég itt felidéznünk, hogy a Magyarországon létezett szocializmus önmeghatározása szerint is politikai diktatúra volt. A pártállam döntéshozói őszintén felvállalták, hogy „a dolgozók ügyének elárulását, a törvény a legszigorúbban bünteti”. Az 1956-os forradalom így nemcsak az azt megelőző évtized elnyomására adott katartikus válasz, hanem az ezt követő megtorlás révén a továbbra is kontinuus, sztálini jellegű hatalomgyakorlás indikátora. Mégis, 1956 elbukása ellenére is egy sikeres forradalom, mert a társadalom általa egyértelmű jelzést adott a tűréshatárról, s a Kádár-rezsim ennek tanulságaival, tehát az ellenállás mértékével szembesülve volt kénytelen egy új modus vivendi kialakítására 1963-at követően.

Az 1956-os magyar forradalom csehszlovák dokumentumai

Szerkesztők: Bencsik Péter – Mitrovits Miklós

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

E kötet cseh és szlovák levéltári forrásokon keresztül mutatja be az egykori Csehszlovákia vezetésének az 1956-os magyar forradalomhoz való viszonyát. A Cseh Nemzeti Levéltár, az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára, a Központi Katonai Levéltár, a cseh Külügyminisztérium Levéltára, valamint a Szlovák Nemzeti Levéltár gyűjteményeiből a szerkesztők igyekeztek minden releváns dokumentumot közzétenni.

Dokumentumok a békeszerződés előkészítéséről

Összeállította: Juhász Balázs

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2018

Jelen válogatásban a szerző azt mutatja be, hogy milyen főbb érdekek vezérelték a Kárpát-medence újrarendezése során az olasz külpolitikát: a térség-politikájuk keretében mikor, hogyan és miért támogatták a magyar igényeket; miért próbáltak úgy kedvezni Magyarországnak, hogy azzal ne rontsanak pl. a romániai pozíciójukon; milyen elképzeléseik voltak a kialakítandó új magyar belpolitikai rendszerről; miért támogatták a trianoni békeszerződés előzetes változatának módosítását és ezen törekvésük hogyan lehetetlenült el; Olaszország miként próbálta biztosítani Fiume és Trieszt hátországát a kikötők gazdasági jelentőségének fenntartása céljából; milyen kereskedelmi intézkedéseket hoztak a magyarországi piac megszerzéséért; illetve miért csak relatíve későn térhettek haza az olaszországi magyar hadifoglyok.

A magyar polgári lakosság elhurcolása a Szovjetunióba korabeli dokumentumok tükrében

Szerkesztő: Stark Tamás

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A második világháború során, különösen annak utolsó hónapjaiban Magyarország háború alatti területéről mintegy hatszázezren kerültek szovjet fogságba. A foglyok közel harmada civilként lett „hadifogoly”. Az elhurcoltak hozzátartozói és az érintett települések elöljárói annak reményében tájékoztatták a kormányszerveket az elhurcolásokról, hogy a magyar kormány közben tud járni az elvittek kiszabadítása érdekében. A személyes hangvételű levelek és tudósítások alapján a civil lakosság részleges elhurcolásának folyamata meglehetősen pontosan nyomon követhető.

La bataille de Saint Gotthard et la paix de Vasvár

Oszmán terjeszkedés – Európai összefogás – Expansion ottomane – Coopération européenne

Szerkesztők: Tóth Ferenc–Zágorhidi Czigány Balázs

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Magyar-francia kétnyelvű. 2014-ben ünnepeltük az 1664-es hadjárat, a szentgotthárdi csata és a vasvári béke 350. évfordulóját. A kötet a jubileumi, egy 2014 májusában tartott konferencián elhangzott magyar és idegen nyelven elhangzott előadások tanulmánnyá átdolgozott változatát tartalmazza. Az előadások elsősorban a hadtörténeti kérdéseket vették górcső alá, de előtérbe kerültek a diplomáciatörténettel és a békekötéssel kapcsolatos témák is. A kötet tartalmaz sajtó- és kommunikációtörténetet, valamint az irodalomtörténet és a csatatérkutatás legfrissebb eredményeit is.

Az utolsó pozsonyi uralkodókoronázás 1830 őszén

Szerkesztő: Soós István

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Az 1830. szeptember 28-án tartott utolsó pozsonyi uralkodókoronázás, V. Ferdinánd magyar király ceremóniájának története iránt ez ideig kevésbé érdeklődtek a kutatók. Ezt a tudományos adósságot kívánja pótolni az MTA BTK Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának kötete, amely új vizsgálatokra építve, interdiszciplináris jelleggel és nemzetközi kitekintésben mutatja be a reformkor elfeledett eseményét. A kiadvány mérföldkövet jelenthet a magyar királykoronázások történetének feltárásában, hiszen ilyen alapossággal még egyetlen ceremónia feltérképezésére sem került sor. Az olvasók igazi újdonságokra lelhetnek a Szent Korona históriájával, valamint a koronázásnak kiemelt figyelmet szentelő Vörösmarty Mihály költészetével kapcsolatban is.

Tanulmányok 1916 mikrotörténelméről

Szerkesztette: Kappanyos András

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

A kötet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetében 2016 júniusában meg­rendezett interdiszciplináris konferencia előadásainak válogatott és szerkesztett változatát tartalmazza: egy háromrészesre tervezett sorozat második darabja. A kon­ferenciasorozat gondolata azon a belátáson alapul, hogy az első világháború egyedülálló fordulópontot jelent az európai művelődéstörténetben.

Szerkesztette: Cieger András, Varga Bálint

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Miként lehet a magát univerzálisnak tekintő tudományt egy konkrét közösség, a magyar nemzet szolgálatába állítani? Hogyan lehet tudományosan megalapozni a nemzetépítés programját? Van-e speciálisan magyar tudomány, és ha van, hol érintkezik az egyetemes tudományossággal? Ha szembe­kerül egymással a tudományos igazság és a nemzeti érdek, melyiket kell választani? Mitől lesz magyar a művészet, és hogyan lehet a művészet egyetemes nyelvén megjeleníteni a magyar nemzetépítés fontos témáit? Végül, miként teremt­hető meg a modernitásra nyitott, ám hagyományait is felku­tató és megőrző nemzeti kultúra?

A közös külügyminisztérium magyar tisztviselői 1867–1914

Szerző: Somogyi Éva

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Somogyi Éva 1937-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1961-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát. Azóta az MTA Történettudományi Intézetében (ma: MTA BTK Történettudományi Intézet) dolgozik.

Két évtizeden át vezette az intézet Újkori Osztályát, 2012-ben lett emeritus professzor. Munkásságáért 1985-ben az osztrák Forschungs-gemeinschaft Anton Gindely-díjban, a Soros Alapítvány 1992-ben Ránki György-díjban részesítette. 2000-ben az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Kutatási területe a Habsburg Monarchia dualizmus kori története. Az osztrák-német liberálisoknak a magyar kiegyezéssel kapcsolatos álláspontja alakulását vizsgálta A birodalmi centralizációtól a dualizmusig című, első nagyobb monográfiájában, amely élénk nemzetközi érdeklődést váltott ki.

(Fejér, Tolna, Somogy és Baranya)

Szerző: Matthias Bel (Bél Mátyás)

Szerkesztő: Tóth Gergely

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatói tíz kötetesre tervezett szövegkiadás-sorozatukban arra vállalkoztak, hogy kritikai kiadásban, részletes előszók és tartalmi ismertetők kíséretében publikálják Bél Mátyás (1684–1749) országleírásának kéziratban maradt vármegyeleírásait. Jelen kötetben – amely immár a negyedik –  Fejér, Tolna, Somogy és Baranya vármegyék ismertetése található, amelyek most először jelennek meg eredeti nyelven, megbízható szöveggel. Fejér és Tolna leírását korábban kiadták fordításban, de kihagyásokkal, illetve rossz kézirat alapján; Somogy leírásából csak néhány kis részlet jelent, míg Baranya ismertetéséről még ez sem mondható el.

Fémkeresővel a régészek oldalán

Szerkesztette: Bálint Marianna, Szentpéteri József

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajdúsági Múzeum, 2017

„Bacskai István messziről indulva vívta ki magának azt a megbecsült helyet, amit most elfoglal a magyar régészetben – annak ellenére, hogy nincs régész végzettsége. Nem tartja magát sem hobbikeresősnek, sem amatőr régésznek, mindössze a hosszú időn át elsajátított műszaki ismereteinek maximális kihasználásával a muzeológusok munkatársa kíván lenni, és a múlt minél teljesebb megismeréséhez szeretne hozzájárulni.

Könyvünket vitairatnak szántuk, s reményeink szerint minden érintetthez eljut: azokhoz a szerencsésekhez, akik a régészetet hivatásszerűen, saját kutatóhelyeik révén művelhetik, és azokhoz is, akik olthatatlan gyűjtési szenvedélyüknek fémkeresőzéssel adóznak hazánkban.”

Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939. június

Összeállította: Szarka László, Sallai Gergely, Fedinec Csilla

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A két világháború közötti magyar külpolitikát meghatározó reví­ziós törekvések 1937–1938 fordulóján kerültek közel a megvalósí­táshoz, amikor Németország erőteljes diplomáciai és katonai nyo­mást gyakorolt Ausztriára és Csehszlovákiára. Az Anschluss után a világháború kockázatát is magában hordó csehszlovák válságot a müncheni szerződéssel átmenetileg „megoldották”. A szerződés „kiegészítő nyilatkozatai” lehetővé tették Magyarország és Lengyel­ország számára etnikai alapú revíziós követeléseik megvalósítását. Olaszország egyértelműen, Németország feltételesen támogatta, London és Párizs hallgatólagosan tudomásul vette a magyar igénye­ket. Az első bécsi döntés szinte minden – 1910-ben magyar többségű – szlovákiai és kárpátaljai területet visszaadott Magyarországnak. Csehszlovákia felszámolásával (1939. március 14–15.) egy időben a magyar kormány megkapta Hitler hozzájárulását Kárpátalja döntő többségében ruszin–ukrán részeinek katonai „birtokbavételére” is.

Szerző: Mihalik Béla Vilmos

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudomány Intézet, 2017

Mihalik Béla Vilmos 1984-ben született Budapesten. 2003-ban érettségizett a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, majd felsőfokú tanulmányait 2003 és 2009 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte történelem és levéltár szakon. 2008-tól az ELTE Kora újkori magyar történelem doktori programjának hallgatója, fokozatát 2014-ben szerezte meg. 2011-től a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Levéltárának igazgatója, 2012-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe a 17–18. századi magyarországi és erdélyi katolikus megújulás, illetve egyházpolitika. Emellett a Szentszék és a bécsi Habsburg-udvar 17. század végi kapcsolataival is foglalkozik. Az egri egyházmegye kora újkori történetét még az egyetem idején kezdte el kutatni. A felekezeti konfliktusok és a felekezeti arányok regionális változásának okait vizsgálva fordult figyelme az egyházmegye török kor utáni újjászerveződése felé.

Szerző: Zsoldos Attila

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A kötet az 1310-es években megszervezett, 1315 és 1334 között folyamatosan bővített, s végső formájában Északkelet-Magyarország kilenc megyéjére kiterjesztett Druget-tartomány történetét mutatja be annak 1342–1343-ban bekövetkezett felszámolásáig. A fejezetek számbaveszik az együtt kormányzott megyéket tartománnyá formáló tényezőket, a tartomány igazgatásában szerephez jutó intézményeket, s az azokat működtető Druget-familiárisok társadalomtörténeti jellemzőit. Zsoldos Attila arra tesz kísérletet, hogy megtalálja a Druget-tartomány helyét azon a képen, amelynek egyik szélén a 13–14. század fordulója körüli évtizedek oligarcháinak territórumai, a másikon pedig a Magyar Királyság hagyományos tartományai, Erdély és Szlavónia helyezkednek el, miközben azonosítja a Druget-tartomány történetében azokat az elemeket, amelyek a tartomány tartós fennmaradása ellenében fejtették ki hatásukat. A kötet szövegét három függelék gazdagítja, használatát térképmellékletek, valamint személy- és földrajzi névmutató segíti.

Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról

Szerkesztő: Kádas István és Weisz Boglárka

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudomány Intézet, 2017

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működő Középkori Magyar Gazdaságtörténet Lendület Kutatócsoport második ta­nulmánykötetében közreadott, szerteágazó témákat feldolgozó tanulmányok mindegyike szorosabb vagy lazább szállal kötődik a középkori magyar gazdaságtörténethez. Éppen ezért nemcsak a városi adózás vagy a pénzügyigazgatás intézményeinek és szereplőinek története villan fel, hanem az Árpád-korban használt mérlegek és mérlegsúlyok vagy a bányavárosok lakóinak lelki életét meghatározó szentkultusz vizsgálata is. A kötet lapjain megelevenedik a középkori élet sokszínűsége: az akkor élt embe­rek mindennapjai, használati tárgyai, gondolkodásmódja, valamint az a szűkebb és tágabb tér, amely keretekbe foglalta életüket, a piactól a városon és a megyén át a Magyar Királyság egészéig, sőt annak határain is túl.

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források (14. kötet)

Összeállította: Lénár Andor

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A Váci egyházmegye területén 1675 után majd két és fél évszázadon át nem rendeztek egyházmegyei zsinatot. A 19. században széküresedés idején tartott papi tanácskozások ugyanis kánonjogi érte­lemben nem tekinthetők szinódusnak. A két világháború közötti Magyarországon Hanauer Árpád István váci püspök vállalkozott elsőként arra, hogy az 1917-es Codex Iuris Canonici alapján egy­házmegyei zsinatot hívjon össze, ami az 1920-as években mintául szolgált más egyházmegyék számára is. Szándékát a nehéz törté­nelmi szituációval, a lelkipásztorkodás problémáival, valamint a papság fegyelmének helyreállításával indokolta. A főpásztor 1921-ben, 1930-ban és 1940-ben hívta össze papjait, azonban betegsége a harmadik szinódus megrendezését már nem tette lehetővé. A szocializmus évtizedeit követően újabb egyházmegyei zsinatra csak 1995-ben kerülhetett sor.

Fejezetek a magyar újságírás történetéből

Szerkesztő: Klestenitz Tibor és Paál Vince

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

A kötetben közölt tanulmányok – amelyek közül néhány előadásként is elhangzott az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatörténeti Kutatócsoportjának kon­ferenciáján 2015 decemberében – a „hosszú 19. század” sajtótörténetének különböző részterületeit vizsgálják.

Ez a korszak komoly változásokat hozott a sajtó működésében, hiszen a társadalmi és technikai fejlődésnek köszönhetően a korábban szinte kizárólag csak a művelt elitet megszólító médium fokozatosan tömegtermékké vált, széles rétegek számára ekkor váltak elérhetővé először a modern hírközlés által nyújtott szolgáltatások.

A szatmári és az erdélyi bányavidék arany-, ezüst- és higanybányászata (1571–1613)

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések

Szerző: Mátyás-Rausch Petra

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Az erdélyi és a szatmári nemesércbányászat komoly múltra tekint vissza. Az itt fekvő bányavárosokban és bányásztelepüléseken folyó érckitermelésből származó haszon fontos részét képezte a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség bevételeinek, így a bányavidékek részletes bemutatása még közelebb vihet a korabeli, három részre szakadt Magyar Királyság történetének „teljes körű” megismeréséhez. A kötet középpontjában a Nagybánya központú szatmári, illetve a több központi településsel bíró (pl. Abrudbánya) erdélyi bányavidék komplex vizsgálata áll. Az újonnan feltárt levéltári forrásoknak köszönhetően egy igen színes világ képe bontakozik ki az olvasó szeme előtt, hiszen a bányászat termelési, technikai keretein túl bemutatásra kerül a korabeli bányásztársadalom, a termelésben résztvevő családok története, valamint a bányaigazgatás rendszere. Az átfogó vizsgálat révén megismerhetjük a korabeli nemesércbányászat kontinentális kapcsolatrendszerét, többek között a termelés finanszírozásába bekapcsolódó európai nagyvárosokat.

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések

Szerző: Gianone András, Klestenitz Tibor

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

Magyarországon a 19. század végén kezdődő és a kommunista fordulatig tartó időszakot katolikus reneszánszként is szokták emlegetni. Ebben a fél évszázadban nemcsak a hitélet megúju­lásának lehetünk tanúi, de annak is, hogy a katolikus egyház a hagyományostól eltérő módokon is igyekszik tanítását hirdetni és a közéletet befolyásolni. A korábban szinte kizárólag az állam támogatására és saját kiváltságos helyzetére hagyatkozó egy­házi vezetés egyre inkább a világi hívekre kívánt támaszkodni – nemcsak az elitre, hanem a tömegekre is. Ebben az időszakban vált a magyar katolicizmus legfontosabb közéleti fórumává a katolikus nagygyűlés.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források 13.

Összeállította: Adriányi Gábor

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

XI. Pius pápa is sürgette az 1849. évi nagy bécsi püspöki értekezlet döntését a zsinatok tartásáról, így Scitovszky János hercegprímás (1849–1866) elhatározta egy tartományi zsinat összehívását. A zsinat 1858. szeptember 19-én 69 személy részvételével nyílt meg és október 3-ig tartott. Legfontosabb határozata az egyházról szólt, amely lényegében előrevételezte az I. vatikáni zsinat taní­tását a pápáról. Scitovszky szándéka az volt, hogy a tartományi zsinat határozatait egyházmegyei zsinaton is átültesse a gyakor­latba. Ezt a zsinatot 1860. július 24–28. napjaiban tarthatta meg, azon 102 személy vett részt és 51 határozatot hozott. Mivel az 1917-ben megjelent Egyházi Törvénykönyv előírta az egyházme­gyei zsinatok tartását, ennek Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás (1927–1945) is eleget tett. A tervezett és már előkészített zsinatot azonban 1939-ről 1941-re kellett halasztania.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források 11.

Összeállította: Damásdi Zoltán

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017

A 20. század első felében több püspöki és érseki székhely után Pécsett is tartottak egyházmegyei zsinatot. Virág Ferenc pécsi püspök eredetileg az egyházi törvénykönyv 1918. évi életbe léptetése után tíz évvel szándékozott összehívni a zsinatot, de több akadály miatt erre csak nyolc évvel később, 1936-ban kerülhetett sor. Ezt megelőzően 1863-ban volt Pécsett egyházmegyei zsinat Girk György püspök idején. A köztes 73 évben nemcsak az egyházjog, hanem a világ is sokat változott, amire reagálni kellett. A püspököt felkészült szakértők segítették, köztük Sipos István egyházjogász vagy Szőnyi Ottó, az egyházi műemlékvédelem akkori első embere. Az 563 paragrafusból álló határozatgyűjtemény a papság tevékenységét részletesen szabályozta.

Neuilly – Versailles – Budapest (1920)

Szerkesztő: Zeidler Miklós

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

... tehetetlenül ültünk a Château de Madridban, vagy sétáltunk a Bois de Boulogne-ban (hogy ezt szabadon tehettük, még különös kegy volt), Párizsba detektív kíséretében benézhettünk, kirakatokat bámulhattunk, sőt pénzünket is ott hagyhattuk bevásárlásokban, de arra, hogy érveinket összemérjük ellenfeleink érveivel, hogy állításaikra reápiríthassunk, tetteiket reájuk olvashassuk, soha alkalom nekünk nem adatott. ... És mégis: az az idő, amelyet ilyen lelki kínok közt töltöttünk el, kedves emléket is hagyott bennünk - gondolom, mindnyájunkban - annak a jelenségnek révén, amely azt tűrhetővé tette, sőt időnként kellemessé, lélekemelővé.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források 10.

Összeállította: Bakó Balázs

MTA BTK Történettudományi Intézet, 2017

Az 1777-ben alapított szombathelyi püspökség történetében három egyházmegyei szinódusra került sor. Az 1821-ben tartott első egy­házmegyei gyűlés a jozefinista egyházpolitikával való szakításon túl a társadalom erkölcstelenségével és elvallástalanodásával is szembe akart szállni. Az egyházmegyei gyűlésre az 1822. évi nemzeti zsinatot előkészítő konzultációk részeként került sor: eredményeit – a többi egy­házmegye szinódusainak vagy papi gyűléseinek javaslataihoz hasonlóan – felhasználták a nemzeti zsinat határozatainak megfogalmazásakor. Ezt követően csak 1927-ben gyűlt össze az egyházmegye papsága a következő zsinatra, amelynek legfontosabb feladata a trianoni béke után megcsonkított egyházmegye kormányzatának és hitéletének re­formja és egy új egyházmegyei törvénykönyv megalkotása volt.

A kolozsvári I. Ferenc József Iparmúzeum 1887–1918

Szerző: Székely Miklós

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

Az egykori kolozsvári I. Ferenc József Iparmúzeum épületeinek és gyűjteményének feltárása 2014 elején indult meg, ez a kötet a kutatás eredményeinek összefoglalásaként a sajátos feladatú és gyűjtőkörű erdélyi múzeum moder­nizációs szerepét vizsgálja. A tudományos közösség előtt is mind ez idáig jószerivel ismeretlen intézmény a történelmi Magyarország utolsó korsza­kában a hazai iparfejlesztés sajátos színtere volt. Ezt mutatja az is, hogy fennállásának pár évtizede alatt gyűjtési stratégiája jelentős átalakuláson ment át. Kezdetben a nemzeti ipar programjába illeszkedve támogatta a korszerű anyagismeretet, az ipari tárgyalkotás új eszközeit és a keres­kedelmi ismeretek átadását.

Fejezetek a kelet-közép-európai politikai gondolkodás 20. századi történetéből

Szerző: Bartha Ákos

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

Bartha Ákos 1982-ben született Budapesten. 2001-ben érettségizett a budakeszi Nagy Sándor József Gimnáziumban. A Debreceni Egyetemen előbb történelem (2006), majd magyar nyelv és irodalom szakos (2010) tanári diplomát szerzett. Az ugyanitt folytatott doktori képzést követően 2012-ben védte meg disszertációját, mely átdolgozott formában a következő évben könyvként is napvilágot látott (Falukutatás és társadalmi önismeret: A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának [1931–1951] történeti kontextusai). Egy gyermek édesapja. Fő kutatási területe a két világháború közti magyar falukutatás, szociográfia, a népi írók munkássága, a kelet-közép-európai földbirtokpolitika, valamint a régió populizmusai.

A Dzsingisz-náme nomád világa

Szerző: Ivanics Mária

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

A kelet-európai steppén, a 17. század végén, turkí irodalmi nyelven lejegyzett Dzsingisz-náme, azaz Dzsingisz könyve, a Volga-vidék törökajkú népei, a tatárok, baskírok és nogájok történeti emlékezetének egyedülálló forrása. A nagy mongol hódító nevét viselő történeti legendafüzér az egyes etnikai közösségek eredethagyományát, az ősatyák Dzsingisz kánhoz fűződő kapcsolatát beszéli el. A regionális nomád vezetők évszázadokon át az ő uralkodói karizmájára, tetteire és törvényeire való hivatkozással hitelesítették uralmukat.

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források 6.

Sorozatszerkesztő: Balogh Margit

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2017

Veszprémben a középkori előzmények után több egyházmegyei zsina­tot és tanácskozást rendeztek a 19–20. század folyamán. A Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár iratanyagából válogatott források meg­világítják az egyes gyűlések összehívásának hátterét és lebonyolításuk menetét, a határozatok pedig az egyházszervezet korabeli működésére vetnek fényt. Mi minden történt az 1848-as egyházmegyei tanácskozás és az 1996. évi főegyházmegyei zsinat között hazánkban és a magyar egyházban?

Szerző: Varga Bálint

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017

Jelen monográfia a millennium időszakát idézi fel: 1896-ban, a honfoglalás ezredik évfordulóján a magyar állam hét, nagyszabású emlékművet emelt a vidéki Magyarországon. Az emlékművek Dévénytől Brassóig, Munkácstól Pusztaszerig az egységes magyar állam eszméjét hirdették. A szobrok homogén üzenetével azonban élesen szemben állt társadalmi környezetük, amely a 19. század végi Magyarország felekezeti és nyelvi sokszínűségét tükrözte.

Ez a könyv arra keres magyarázatot, hogy mennyire tudott működni a homogenizáló központi állam akarata egy nyelvileg és felekezetileg is sokszínű országban.

Válogatott beszédek és tudósítások

Magyar Történelmi Emlékek – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források 8.

Összeállította: Gianone András–Klestenitz Tibor

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2016

A kötet az 1920 és 1932 között tartott országos katolikus nagy­gyűléseken elhangzott beszédek szövegét tartalmazza. A nagygyű­lések a katolikus közélet kiemelkedő eseményének számítottak, ahol a szónokok a kor aktuális kérdéseit tárgyalták. A dualizmus korában a rendezvénysorozatot ellenzéki karakter, a liberális kormányok­kal való szembenállás jellemezte, 1920 után viszont az esemény mindig a hivatalos keresztény-nemzeti ideológia jegyében zajlott. A szónokok támogatták az önmagát kereszténynek nevező kormány­zat törekvéseit, de bizonyos kérdésekben – mint a legitimizmus, illetve a protestánsokkal fenntartott viszony ügyében – még így is jól érzékelhetők a feszültségek.

Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben

Magyar vidék a 20. században I.

Szerkesztette: Csikós Gábor, Kiss Réka, Ö. Kovács József

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2017

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közötti, 2014. szeptember elsejétől érvényes, öt évre szóló megállapodás adott lehetőséget arra, hogy a Vidéktörténeti Témacsoport a vidéken élő kutatótársakkal kiegészülő munkacsoportokra támaszkodva megszervezhesse munkáját. Kutatásaink súlypontját az 1940-es évektől bekövetkezett struktúraváltoztató jelentőségű társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezzük. 1945 hetvenedik évfordulója eleve ösztönzést adott ahhoz, hogy lehetőleg új kérdések alapján szólaltassunk meg ismert és kevésbé ismert történeti forrásokat. Először is igyekeztünk közös nevezőre hozni több mint huszonöt fős kutatócsoportunk alapvető módszertani és forráselemzési célkitűzéseit.

Szerző: Buzási Enikő

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016

A most közreadott források nemcsak abban különböznek az előzményektől, hogy a gyűjtés a 18. század első negyedétől a kora 19. századig nagyobb merítésben foglalja magában a magyarországi építészet, festészet és szobrászat alkotóit, hanem abban is, hogy azokat is a hazai művészet körébe vonja, akik időszakosan, egy-egy mű erejéig látogattak ide. Sőt, azokat is, akik még ezt sem tették, de akiknek munkái magyarországi megrendelésként már a maguk korában és a hazai művészek tanulságára ide sorolódtak. (Részlet a kötet Előszavából)

Szerző: Tóth Gergely

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016

A Magyar Tudományos Akadémia Lendület Szent Korona Kutatócsoportjának új kötetében Tóth Gergely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 1618. században Luther és Kálvin honi követői, a legjelentősebb protestáns gondolkodók és történetírók hogyan viszonyultak első királyunkhoz és a Szent Koronához. Az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében hamarosan kialakult egy alternatív Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon. A 17. század elején az evangélikus koronaőr, Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin császár készíttette.

Összeállította: Mózessy Gergely

Sorozatszerkesztő: Balogh Margit

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2016

Az 1918 pünkösdjén életbe léptetett „Codex Iuris Canonici” előírása szerint tízévenként kellett egyházmegyei zsinatokat rendezni, mivel szükségessé vált az egyházmegyei szokások összehangolása az egyete­mes joggyűjteménnyel. E feladatot Magyarországon elsők között végezték el azok az egyházmegyék, amelyek kormányzatát nem terhelte meg a trianoni békekötés után az új határok okozta területi megosztottság: Vác 1921-ben, Veszprém 1923-ban, Székesfehérvár 1924-ben tartotta zsinatát. A három zsinat joganyagának összevetése azt mutatja, hogy a székesfehérvári szabályozás volt a legtömörebb, legszigorúbb megfogalmazású – ám egyszersmind a leggyakorlatiasabb is.

Szerkesztő: Tóth Ferenc

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016

Szent Márton kora egyik legnagyobb utazója volt. Első nem mártír szentként a hosszú élet mellett megadatott neki, hogy kontinensünk jelentős részét bejárhatta. Utazásainak sora nem ért véget halálával, hiszen holtteste kalandos úton került Tours-ba, majd ereklyéi is nagy utat tettek meg: hol a viking támadók elől menekítették, hol a szent tisztelete jeléül juttatták el azokat távoli tájakra 1913-ban éppen Szombathelyre. Szent Márton népszerűségét a középkorban jól jelezte a Tours-ba irányuló zarándokok tömege. Ehhez fogható sokaság csak a római és a jeruzsálemi zarándoklatokon vett részt.

A magyar uralkodók koronázási érmei és zsetonjai (1508–1916)

Szerzők: Soltész Ferenc Gábor – Tóth Csaba – Pálffy Géza

Szerkesztette: Bertók Krisztina

MTA BTK Történettudományi Intézet – Magyar Nemzeti Múzeum, 2016

A Magyar Tudományos Akadémián 2012 óta működő „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport legújabb kiadványa a magyar uralkodókoronázásokra 1508 és 1916 között kibocsátott koronázási érmeket és zsetonokat mutatja be. A Magyar Nemzeti Múzeummal közös kiadásban, több mint 400 oldalon napvilágot látó katalógus közel ezer színes illusztrációval páratlan betekintést kínál mind király- és királyné-koronázásaink históriájába, mind az azokra készült érmek különleges kincsestárába. Ezek között találhatók csupán egyetlen példányban készült, kiemelkedő értékkel bíró ún. felajánlási érmek – amelyeket a frissen megkoronázott uralkodó a koronázási mise felajánlási szakaszában az oltárra helyezett –, valamint a koronázásokhoz kapcsolódó emlékérmek éppúgy, mint a koronázási menetben a nép közé szórt arany-, ezüst- vagy rézzsetonok.

Összeállította: Zakar Péter

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete, 2016

A Csanádi egyházmegyében 1790 után két szinódus megtartására került sor 1821-ben, illetve 174 évvel később, 1995-ben. 1848-ban a háborús események, míg a két világháború között a nagy méretű területi veszteségek és az egyházmegyei központ újjászervezésének feladatai miatt nem tartottak egyházmegyei zsinatot. Az 1821-es szinódus a késői jozefinizmus időszakában ült össze, célja a nem­zeti zsinatra való felkészülés, tágabb értelemben a társadalomban terjedő erkölcstelenség és elvallástalanodás megakadályozása volt. Az 1848-ban megtartott espereskerületi üléseken a papság jelentős része az egyház reformja mellett szállt síkra.