MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont

Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről

Szerző: Benkő Loránd

MTA Történettudományi Intézete, 2002

A történeti nyelvtudomány és névtan elvei és módszerei az elmúlt évtizedekben rendkívül sokat változtak, fejlődtek. Az ilyen kutatást segítő ismeretanyaga hatalmas méretekben tágult ki a tudományág századeleji hőskora óta, s az akkori, de máig ható eredményeket oly mértékben haladta túl az anyagismeret és főként a szemlélet, hogy az jelentékenyen új nézőpontokat kíván meg a nyelvtörténésztől, és újat sugallhat remélhetőleg a történettudomány irányában is.

Részlet a kötet Bevezetőjéből

Válogatott írások

Szerző: H. Balázs Éva

Szerkesztette: Krász Lilla

MTA Történettudományi Intézete, 2005

„A kötet címe „Életek és korok”, ugyanaz, mint ami az Akadémiai Kiadónál megjelent sorozatom címe volt. Ezt az 1960-as évektől kezdve közel harminc évig szerkesztettem. A cím hitvallás: meggyőződésem, hogy a történész korszakokat megközelíteni és értelmezni csak akkor tud, ha az az időben élt személyiségek egyikével-másikával alaposan megismerkedik. Az életet hordozó figura éppoly kevéssé egységes, mint a korszak: időrétegekben változik, romlik, vagy javul. A korszak és a kor embere kölcsönösen hatnak egymásra, alakítják egymást. Ez történt velem és írásaimmal is.”

Részlet az Elő-beszélgetésből

Szerző: Bíró László

História – MTA Történettudományi Intézete, 2010

A kötet bemutatja az 1918. december 1-jén kikiáltott, meglehetősen heterogén királyság összetett társadalmi, politikai, gazdasági, oktatási viszonyait.

Főpapok és bárók

Szerzők: C. Tóth Norbert-Horváth Richárd-Neumann Tibor-Pálosfalvi Tamás

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016

E kötettel a magyar középkorkutatás egyik fontos, két évtizedes múltra visszatekintő vállalkozása a végéhez közeledik. Zsoldos Attila és Engel Pál korábbi, hasonló témájú munkájának (az első az 1000-1301, a második az 1301-1457 közötti időszakot öleli fel) folytatásaként egy négyfős munkacsoport vállalkozott arra, hogy az 1458-1526 közötti időszak világi archontológiáját elkészítse. A megnövekedett létszá­mot az indokolta, hogy a szerzőknek a korábbi időszakokhoz képest nagyobb forrásmennyiséggel kellett dolgozniuk: a bő ötszáz éves magyar középkorból az utolsó, alig több mint fél évszázadban keletkezett a fél évezred forrásainak majdnem fele. A befejezett és szerkesztett gyűjtés mennyisége indokolja, hogy több részletben jelennek meg az adatsorok. Ennélfogva a „Magyarország világi archontológiája 1458-1526" című kiadvány - noha egyetlen műként jött létre - valójában három kötetként hagyja majd el a nyomdát.

Szerkesztette: Sudár Balázs, Szentpéteri József, Petkes Zsolt, Lezsák Gabriella és Zsidai Zsuzsanna

MTA BTK TTI, 2014

„Mi a célja most ennek az őstörténeti seregszemlének, melyen a magyar tudományosság színe-java megjelenik, minden tudományág képviseletében? Így a régészet, embertan, genetika, az írott forrásokon alapuló történelem, a nyelvtörténet, a néprajz, a művelődés- és tudománytörténet egyaránt jelen lesz. A kérdésre a válasz röviden: a számadás; annak felvázolása, hogy meddig jutottunk, hol tartunk, és milyen feladataink vannak a jövőre nézve. Egy ilyen számvetést minden nemzedéknek el kell végeznie (tehát 20–30 évenként), hogy minden nemzedék megfrissült ismeretekkel és szemlélettel vehesse újból birtokba az emberi tudás épületének rá eső részét. Nos, ismét eltelt bizonyos idő, és sokan szükségét láttuk egy új számadás elkészítésének. Reményeink szerint az előadások felvázolják egy-egy téma kutatásának jelenlegi állását, világosan utalva az eddig elért biztos eredményekre, és a kutatás irányait is kijelölik.” Vásáry István akadémikus

Szerző: Réfi Attila

MTA BTK - Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár, 2015

Az egyetlen magyar eredetű katonai csapatnem, a huszárság sokoldalú harcászati alkalmazásának köszönhetően fénykorában, a 18. században és a 19. század első felében, nemcsak hazánkban, hanem, elsősorban magyar emigránsok révén, Európa szerte is nagy népszerűségre tett szert.

A huszárok máig ható, dicsőséges múltjának tudományos igényű feldolgozása ugyanakkor még mindig komoly hiányosságokkal bír. A csapatnemmel kapcsolatos ismereteinket, különösen a történeti fejlődésük csúcspontjának számító francia háborúk időszakával kapcsolatosan, alapvetően mindmáig a dualizmus kori német, illetve a két világháború közötti magyar nyelvű feldolgozások határozzák meg.

A zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig

Szerző: Konrád Miklós

MTA BTK Történettudományi Intézet, 2014

A reformkor és az első világháború között több tízezer magyarországi zsidó döntött úgy, hogy elhagyja ősei hitét és áttér valamelyik keresztény vallásra. A nyelvében és kultúrájában fokozatosan magyarosodó zsidóság körében mutatkozó vallásváltásoknak a korábbi időkhöz képest roppant mértékű megnövekedése paradoxnak tűnhet, hiszen ugyanezen időszakban a zsidó felekezethez tartozással járó hátrányok jelentősen csökkentek. A dualizmus végéig uralkodó liberális nacionalizmus értelmében az ország 1867-ben egyenjogúsított izraelita honpolgárai a magyar nemzet teljes értékű tagjaivá válhattak, a nyelvükben, kultúrájukban és érzelmeikben elmagyarosodottak azzá is lettek. Magyarként való elismerésük és társadalmi befogadásuk feltételekkel járt, de megkeresztelkedésük ezek között nem szerepelhetett, „zsidóság" és „magyarság" elméletben harmonikusan illeszkedett össze, rendeződött egymás mellé.

Magyar Történelmi Emlékek - Értekezések

Szerző: Fodor Pál

MTA BTK Történettudományi Intézet, 2014

Szerző: Weisz Boglárka

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2012

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete új sorozatában (Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések) frissen megjelent kötet a középkori magyar kereskedelem színterei közül a vásárokat és a lerakatokat vizsgálja. Ezzel nagy hiányt pótol a korai magyar gazdaság és kereskedelem jellemzőinek történeti feltárása terén. A középkorban a Magyar Királyságban három vásártípus jelent meg: a napi piac, a heti- és az éves vásár. Ez utóbbit a 16. századi források „sokadalom”-nak nevezték. Voltak olyan középkori sokadalmak, melyek országos, de nemzetközi szinten is ismertek voltak, szép számmal rendeztek azonban olyan éves vásárokat is, melyeket csak kisebb, a hetivásárnál sem nagyobb piackörzetből kerestek fel. A három vásártípus közül a napi piacról tudjuk a legkevesebbet, ezek megtartása nem igényelt külön királyi engedélyt, vélhetően a város önállóan szabályozta.

A középkori Magyarország története

Szerző: Engel Pál

História - MTA Történettudományi Intézete, 2001

A kötetről, amelyet az olvasó a kezében tart, elsősorban azt kell tudni, hogy nem itthoni, hanem külföldi közönség számára íródott. 1993-ban ért az a megtiszteltetés, hogy Andrew Ayton angol történész felkért, írjak egy 150 ezer szó terjedelmű összefoglaló művet Magyarország középkori történetéről a londoni I. B. Taurus Kiadó számára.
Ilyen tárgyú munka külföldön addig tudvalevőleg egy került forgalomba: Hóman Bálinté, az is német nyelven, ráadásul igen régen, ennélfogva már jócskán elavult. Az ajánlatot tehát nem utasíthattam vissza, bármennyire sugallta is kényelemszeretetem az ellenkezőjét. Rettenetesen fáztam az óriási feladattól, de be kellett látnom: ilyen esetben minden magyar történésznek úgyszólván "hazafias" kötelessége, hogy éljen a kivételes lehetőséggel, és megtegye, ami telik tőle.

Részlet a kötet Előszavából