Filozófia, esztétika

Szerkesztette: Hamar Imre, Salát Gergely

Balassi Kiadó, 2005

A könyv a kínai gondolkodástörténet egy kevésbé  ismert időszakába, a korai középkorba (i. sz. 1–4. század)  nyújt betekintést. Ebben az időszakban tovább fejlődtek  az ókori filozófiai iskolák, emellett új vallási és filozófiai  elképzelések jelentek meg Kínában. A kötet a korszak  filozófiai és vallási irodalmával ismerteti meg az olvasót  öt olyan korabeli szövegen keresztül, amelynek korábban  nem volt magyar fordítása. A klasszikus kínai eredetiből  készült fordításokat egy-egy tanulmány kíséri, amely  az adott szöveget és a benne megjelenő eszméket  mutatja be. A közölt írások között szerepel konfuciánus  szellemben írt jogtörténeti munka (Ban Gu: Értekezés  a büntetésekről és a törvényekről), kérdés-felelet formájú  értekezés a korabeli kínai vallásosságban fontos szerepet  játszó halhatatlanokról (Ge Hong: Az Egyszerűséget  Magához Ölelő Mester, 2. fejezet), halhatatlanok  életrajzainak gyűjteménye (Ge Hong: Halhatatlanokról  szóló feljegyzések), egy írás a taoista talizmánokról  (Ge Hong: Az Egyszerűséget Magához Ölelő Mester,  17. fejezet), továbbá az első ismert kínai buddhista  apológia (Mou mester eloszlatja a kételyeket). A kötet  fordítói és szerzői az ELTE BTK Kelet-ázsiai  Tanszékének munkatársai: Hamar Imre, Kósa Gábor,  P. Szabó Sándor, Prutkay Csaba és Salát Gergely.

Szerző: Szolláth Dávid

Balassi Kiadó, 2011

Mit kezdhet a huszadik századi magyar kommunizmus emlékezetével manapság az irodalomtörténet? Ez az a fő kérdés, amely e munka különböző tárgyú és módszertani megközelítésű fejezeteit összefogja. A könyv olyan határterületen vizsgálódik, amely a huszadik század mai, rendszerváltás utáni irodalomtörténet-írásában meglehetősen elhanyagolttá vált. Az irodalomtörténeti esztétizmus ugyanis a posztstrukturalista elméletek, a hatalomelméletek, kultúrantropológia irányzatainak recepcióját voltaképpen azért sürgeti immár több mint egy évtizede, hogy ezen elméletekkel többnyire homlokegyenest ellenkező modernista értékrend és kánon konzerválását, átmentését, „újraolvasás”-nak is nevezett frissen tartását szolgálja. Az „újraolvasás” révén dehistorizált és dekontextualizált szövegek betagozódnak a szépirodalom hagyományos kategóriájába, hiszen a nyelvi megelőzöttség tapasztalata ellenére mégiscsak valamiképpen értékhordozónak bizonyulnak. Elfoglalják a helyüket az egyvonalú, célképzetes irodalomtörténeti narratívában, és egy olyan kánonban intézményesülnek, amely sajátos módon egyszerre tud posztmodern és nemzeti lenni. 

Szerző: P. Müller Péter

Balassi Kiadó, 2009

A nyugati bölcselet ambivalensen viszonyul az emberi testhez, és hasonló ambivalencia jellemzi a színház, a teatralitás iránti viszonyt is. Ez a kettős ambivalencia egy tőről fakad, és többek között folytonos újratermelődése és újrahagyományozódása mutat rá test és teatralitás mélyen gyökerező kapcsolatára. Bár néhány évtizede mind a filozófiában és a társadalomtudományokban, mind a színháztudományban jelentősebb érdeklődés mutatkozik egyfelől a test, másfelől a teatralitás iránt, a kettő közötti kapcsolat mibenlétének, sajátosságainak, folytonosan átalakuló viszonyának vizsgálata ez idáig nem kapott kellő figyelmet. A könyv szemléletének és szerkezetének alapja az, hogy az egyes részek a test felől értelmezik a teatralitást, és a teatralitás összefüggésében vizsgálják a testet. „Amit a testről mondhatunk, az igaz a színházra is.” (Jacques Derrida) „A nyugati kultúrában már régóta elfojtott tény, hogy minden kulturális alkotásnak az emberi test az alapja, és hogy a test cselekvések útján teremt kultúrát.” (Erika Fischer-Lichte)

Egy filozófus borkalauza

Szerző: Scruton, Roger

Akadémiai Kiadó, 2011

Aki átélte már egy(néhány) pohár bor után a bölcsesség ellenállhatatlan kiáradását, az egyet fog érteni Roger Scrutonnal: „A megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő társaságban elfogyasztott bor az elmélkedéshez vezető út és a béke előhírnöke”.

Bár a szerző látszólag módszeres következetességgel vezeti az olvasót kisebb-nagyobb francia és újvilági birtokok, borok és dűlők között, mégsem hagyományos borkalauzt olvasunk. Az orrát magasan hordó borsznobizmust könnyű derűvel kifigurázó rendhagyó könyv nem évjáratokban és divatokban, nem obskúrus íz- illatjegyekben, hanem a hagyományait tisztelő és a természettel együtt élő és ember lelki békéjében találja meg a civilizációval egyidős borkultúra lényegét.

Szerkesztette: Bács Gábor, Forrai Gábor, Molnár Gábor, Tőzsér János

L’Harmattan Kiadó, 2011

A 20. század elején a filozófia két ágra, az analitikus és a kontinentális filozófiára szakadt. E két filozófia azóta saját problémái mentén fejlődik, és sajnálatos tény, hogy lényegében nem reflektálnak egymás eredményeire.

A kötetben levő tanulmányok egy része az analitikus és kontinentális filozófia (különösen a fenomenológia) viszonyával foglalkozik, a köztük levő párbeszéd lehetőségeit keresve. Másik részük bizonyos elmefilozófiai problémákról, illetve az analitikus filozófia és analitikus filozófiatörténet módszeréről szól.

Szerkesztette: Ullmann Tamás, Váradi Péter

L’Harmattan Kiadó, 2011

Jean-Paul Sartre (1905–1980) és Maurice Merleau-Ponty (1908–1961) a példátlanul gazdag francia fenomenológia kimagasló alakjai. Azonos hagyományhoz kapcsolódtak, de életpályájuk és filozófiai alapállásuk is eltérő volt. Sartre a közéleti ember, az entellektüel archetípusává vált, aki a fenomenológiától egy az aktuálpolitikához látszólag szorosabban kötődő filozófiai irányzat, a marxizmus felé mozdult el. Vele szemben Merleau-Ponty mindvégig kitartott a fenomenológia mellett, és elsősorban ennek köszönhető, hogy mára a nyelvtudománytól az orvostudományon át az építészetig számos tudományterületre gyakorol megtermékenyítő hatást.

Szerző: Michael Quante

Fordította: Drimál István

L’Harmattan Kiadó, 2011

A Hegellel foglalkozó bőséges szakirodalomban eddig kevéssé foglalkoztak a cselekvés fogalmával, jóllehet azt a hegeli rendszer kiemelkedő helyén, a Jogfilozófia alapvonalainak moralitásról szóló fejezetében szakkifejezésként találjuk. Még kevésbé találunk olyan értekezést, amely cselekvéselméleti megfontolások összefüggésében járna utána Hegel cselekvésfogalmának.Az utóbbi közel húsz év német filozófiájának egyik legenergikusabb alakja, Michael Quante (1962) első könyv alakban megjelent műve ezeket a cselekvéselméleti problémákat az analitikus és a pragmatikus filozófia legújabb eredményei alapján dolgozza fel.

Szerző: Lengyel Zsuzsanna Mariann

L’Harmattan Kiadó, 2011

Martin Heidegger (1889–1976) 20. századi német filozófus gondolkodását kezdettől fogva meghatározta az idő problematikájával való konfrontáció. Vajon mit hozott az időnek ez a felfedezése és kidolgozása az ember számára? Mit jelent egy olyan filozófia a gondolkodás számára, amely kiemelten kezeli véges időbeliségünk szempontját? A végesség hermeneutikájának legfőbb nehézsége nyilván abban áll, hogyan értelmezhető a lét egészéhez való viszony ott, ahol a lét idői történésként van elgondolva. Nem jelent-e az idő kitüntetettsége szükségtelen bezárkózást a kontingencia és szubjektivitás területére? A végesség hangsúlyozása nem torzítja-e perspektivikusan egy filozófiai gondolkodás egész felépítését? Hogyan lehet a végességet a teljességgel együtt elgondolni, ha a gondolkodás a kontingenciától és a végességtől sem kíván megszabadulni, mivel önmegértése érdekében szüntelenül viszonyulnia kell hozzá? A véges idő határai között hogyan lehet megőrizni a hagyományos metafizikák által képviselt átfogó-transzcendentális perspektíva távlatait? Miként lehetséges a hermeneutika észlelési szintjén univerzális érvényesség igényével fellépő filozófia? Heidegger egész filozófiája értelmezhető úgy, mint válaszkeresés e kérdésekre. Jelen kötet szerzője e problémakör kiemelésével követi nyomon az életmű legfontosabb műveit az 1910-es évektől egészen a ’60-as évekig.

Szerző: Mészáros István

L’Harmattan Kiadó, 2010

1995-ben jelent meg Londonban és New Yorkban a tőkeviszony és a tőkerendszer velejáró korlátait s meghaladásuknak történelmi lehetőségeit elemző, monumentális, angol nyelvű filozófiai mű, amelyet azóta gyakran a szerző „opus magnumaként” emlegetnek világszerte. Ennek befejező, negyedik része jelenik meg most magyarul.

Szerző: Mészáros István

L’Harmattan Kiadó, 2010

A tőke leküzdhető és leküzdhetetlen korlátait kutatja ez az angol eredetiben 1995-ben megjelent, monumentális, négyrészes elméleti munka, amelynek immár harmadik kötete is eljuthat az érdeklődő magyar olvasókhoz. Szerzője az eredeti marxi fölfogásnak megfelelőn beszél tőkéről: mint olyan társadalmi-gazdasági viszonyról, amely korántsem a kapitalizmus sajátja, még ha korunkban éppenséggel ebben a társadalmi formációban tapasztalhatjuk is uralkodó szerepét. A történelem során a mai nemzedékek kerültek először olyan helyzetbe, hogy bizonyítva láthatják: a kapitalizmus előtt és után is létezett s létezik tőkeviszony. Az utóbbi sajátos uralma volt az ún. létező szocializmus, a többletmunka politikai eszközökkel végzett kiaknázásán alapuló, szovjet típusú tőkerendszer.

Szerző: Göran Therborn

L’Harmattan Kiadó, 2010

Ebben a magvas és széles panorámát nyújtó munkában a világ egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa, a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékének vezetője a marxizmus 20. századi útját, illetve a 21.századi radikális elméletalkotásban nyomon követhető örökségét elemzi.

Therborn egyrészt történeti áttekintést nyújt a marxizmus és a kritikai elmélet elmúlt száz évéről, másrészt azt is megvizsgálja, hogy miként alakul az ezredforduló – többek között Žižek, Negri, Badiou nevével fémjelezhető – radikális gondolkodása. A modernitásról, a posztmodernről és a posztmarxizmusról folyó viták áttekintése segítségével lényegében azt veszi szemügyre, hogy a marxista, illetve a Marxhoz kötődő elméleti áramlatok miképpen birkóznak meg a változó szellemi és politikai-gazdasági környezettel.

Összeállította és szerkesztette: Krausz Tamás

L’Harmattan Kiadó, 2010

A lukácsi életmű sorsának óriási tétje van. Vajon életben marad-e egy olyan társadalom (legalább elméleti) lehetősége, amely nem egyszerűen jogi-politikai egyenlőségre, hanem a társadalmi-gazdasági egyenlőségre épül? E kötet olyan tanulmányokat és dokumentumokat közöl, amelyek filozófiailag-elméletileg a lukácsi alternatíva megalapozottságát bizonyítják. Hiszen ez az életmű a sztálinizmus és a kapitalizmus elutasítása mentén formálódott meg egy olyan társadalom létrejöttének lehetősége mellett érvelve, amely embermilliókat tesz képessé arra, hogy saját szervezeteiken keresztül ellenőrizzék életviszonyaikat.

Szerző: Kiss Viktor

L’Harmattan Kiadó, 2011

"Egy olyan Marx képe bontakozik ki előttünk, aki a 19. század rohamosan változó viszonyai között önkorrekciókon, válságokon, kihívásokon keresztül keresi saját útját. Jelentős munka, amely a szerző elemző készségéről, elméleti felkészültségének alaposságáról tanúskodik."

(Balogh István társadalomelméleti kutató, az MTA Politikatudományi Intézetének rendszerváltás utáni első igazgatója)

Szerző: Isztray Simon

L’Harmattan Kiadó, 2011

Közismert, hogy Friedrich Nietzsche első műve az attikai tragédiával foglalkozik, és sokat emlegetik a filozófus tragikus sorsát is. Azonban az már kevéssé ismert, hogy a dionüszoszi tragikusság és a dramatikusság milyen mélyen meghatározzák az életmű felépítését. Nietzsche a nagy görög filozófusokról azt mondja, hogy „saját naprendszerükben” éltek. Ha ez Nietzschére magára is érvényes, akkor ez a könyv egy bizonyos perspektívából szemlélve megkísérli láttatni ennek a sajátos naprendszernek a kialakulását.

A filozófia kapcsolata a művészetekkel, a zenével, a tánccal, a dallal, a tragédiával Nietzsche egyik legfontosabb, az egész életművét meghatározó gondolata ám a legkevésbé sem homogén. A tragédia születése (1872) és az Így szólott Zarathustra (1885) megjelenése között eltelt időszakban a filozófia és a művészet kapcsolatának szerkezete felbomlik és transzformációkon megy át, hogy a későbbi művekben új formát öltsön, immár a nyelv szerepére helyezve a hangsúlyt. Retorikusság és dramatikusság kapcsolatának története rajzolja ki e kötet ívét, amelyet követve az olvasó előtt kibontakozik a tragédia filozófiájától fokozatosan a tragikus filozófiához vezető gondolkodói út.

Szerző: W. Schmidt-Biggemann

Fordította: Boros Gábor, Simon József

L’Harmattan Kiadó, 2011

Az előttünk fekvő könyv tézise szerint a német felvilágosodás Leibnizcel és Thomasiusszal kezdődik. Elkülönül mind a később kezdődő és a vallással szemben sokkal kritikusabb franciától, mind az angol empirizmustól ama stabil metafizika révén, amely kezdetben Leibniz teodícea- koncepcióját tekinti modellnek. A filozófia emancipálódását a teológiától egyfelől Christian Wolff példája mutatja, aki a filozófiát a vallási üdvtörténet helyére akarta illeszteni, másfelől Hermann Samuel Reimarusé, aki a természetes teológiát bibliakritikájának mércéjéül használta. Ugyanakkor a Spinoza-értelmezés kontextusában nyilvánvalóvá válik, hogy a 17. század spiritualisztikus tendenciái még a felvilágosult 18. században is sokáig érezhetők voltak.

Szerző: Gérard Mairet

L’Harmattan Kiadó, 2010

Az újkor politikai filozófiája teljességgel értelmezhetetlen, ha legfontosabb tételeit nem vezetjük vissza az őket egységgé szervező alapelvre, a szuverenitásra. Márpedig napjainkban komoly kihívások érik ezt az elvet, s vele a politikai közösségeink alapjául szolgáló filozófiát. Az elmúlt öt évszázad során Európa (politika)története párhuzamosan haladt a politikai filozófia fejlődésével. Ahogyan a gyakorlati politikai cselekvést a szuverén hatalom életre hívásának és megszilárdításának célkitűzése határozta meg, úgy a politikai filozófia is a szuverenitás fogalmára építve dolgozta ki a kormányzás alapelveit: a politikáról gondolkodni egyet jelentett a szuverenitásról való gondolkodással. Ma azonban többé már nem a szuverenitásról, sokkal inkább annak végéről kell gondolkodnunk: a szuverenitás fogalma Európában született, s ott is teljesedik be, méghozzá a szemünk előtt.

Szerkesztette: Schmal Dániel

L’Harmattan Kiadó, 2010

A szöveggyűjtemény – némiképp pótolva azt a hiányt, amely a karteziánus filozófia magyarul hozzáférhető irodalmát jellemzi – lehetőséget kínál arra, hogy eredeti alakjában tanulmányozzuk az elme „karteziánus paradigmáját”. Descartes, La Forge, Cordemoy, Arnauld és Malebranche írásai részletesen tárgyalják az elme és a test különbségét, a pszichofizikai kapcsolat természetét, vizsgálják az elme oksági hatása, valamint a szabadság lehetőségét egy olyan fizikai világban, amelynek eseményeit a természet törvényei határozzák meg.

Szerző: Boros Gábor

Akadémiai Kiadó, 2007

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára.

A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki.

Bevezetés a középkori filozófiába

Szerző: Borbély Gábor

Akadémiai Kiadó, 2008

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

Szerző: Cseke Ákos

Akadémiai Kiadó, 2011

A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából.

Cseke Ákos, Talentum-díjas filozófus a párizsi Sorbonne Egyetemen doktorált középkori filozófiából és esztétikából. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika tanszékén tanít.

Szerző: Gábor György

Akadémiai Kiadó, 2009

Értekezésünk tárgya röviden és talán túlságosan is didaktikusan megfogalmazva: hányféle (világ)emlékezet, vagyis hányféle történelem létezik? A múltat hányféleképpen rendezheti be (és át) a visszaemlékező, sokszor a felejtésnek, máskor a szándékos és tudatos feledésnek és elfeledtetésnek kitett emlékezet? Mit és miként felejt az emlékező, s mi az, amit minden mnemotechnikai erőfeszítés nélkül is, így vagy úgy, megőriz a személyes érdeklődés vagy a kollektív tudat?

Ne lepődjön meg az olvasó: a fenti kérdéseket a könyvben többször is csaknem szó szerint újraolvashatja. Parányi játék ez, amellyel érzékeltetni kívánom: ha valamire nem, hát az emlékezésre, az eltűnt időt érintő kérdésekre semmiképpen sem vonatkoznak az evolúció rideg szabályai. A kérdések minőségét nem az idő múlásával arányos fejlődés határozza meg, az elmúlt dolgok és események „előrehaladottabb” látványa, hanem a folyamatban lévő idő tartalmi mássága. Mint amikor a gyermek újra és újra rákérdez a (tán igaz sem) volt világára, s habár a válasz alig-alig változik, mégis az apró variációk és eltérések - életünk, tapasztalataink, ismereteink, érzelmeink, gondolkodásunk és meggyőződésünk módosulásai - teszik ki az egyes embernek és környezetének a múltját.

Vagyis magát a világtörténelmet.

Második kiadás

Szerkesztette: Gurka Dezső

Gondolat Kiadó, 2015

A tanulmánykötet írásai a Göttingeni Egyetem 18–19. századi történetének azt a specifikumát állítják középpontba, hogy ott – az empirikus és a holisztikus megközelítés együttes jelenlétéből adódóan – a különféle tudományterületek között sajátos átfedések alakultak ki. A német és a brit tradíciók szimbiózisa nem csupán az egyes diszciplínák (így például a történeti bibliakutatás vagy az etnológia) göttingeni formálódását determinálta, de hatással volt a filozófia és a művészetek fejlődésére is, úgy a szomszédos német fejedelemségekben, mint a távoli Magyarországon. A tanulmányok a göttingeni tudósok munkásságának bemutatásán keresztül szeretnék láthatóvá tenni azt a jelenséget, hogy a diszciplínák későbbi megújítói gyakorta keresték az általuk képviselt fordulat előzményeit és mintáit a göttingeni tudáseszményben. A kötetet a magyar és európai filozófia- és tudománytörténet iránt érdeklődő olvasóknak ajánljuk.

Szerkesztette: Ujvári Márta

Gondolat Kiadó, 2003

Az analitikus filozófia fregei eredete óta vallja a mentális fogalmak és a nyelvi fogalmak szoros kapcsolatát. A kijelentések (propozíciók) igazságérték-hordozók, és a fregei igazságfeltétel-szemantika szerint megadják a nyelvi jelentést. Kötetünk tanulmányai az elme és a nyelv viszonyának kérdésével, továbbá olyan kapcsolódó kérdésekkel foglalkoznak, mint a szemantikus holizmus, a szemantikai határozatlanság és az indexikus tudásfajták lehetséges metafizikai következményei.

Szerző: Lukácsi Tamás

Gondolat Kiadó, 2010

Jog- és állambölcseleti értekezések Arisztotelész államelméleti alapműve, a Politika ma is kiindulópontja a jog- és államelméleti vizsgálódásoknak. Miközben a kötet szerzője alapos szövegelemzések segítségével rekonstruálja, hogyan képzelte el Arisztotelész az ideális államot, egy alapkérdésre keresi a választ: mi óvja meg a filozófust attól, hogy a témáról értekezve utópiát alkosson, és az ideális állam érdekében feláldozhatónak minősítse az államot alkotó individuumokat? A kérdés – vallja a szerző – korántsem csak a klasszikus gondolkodás iránti érdeklődés szüleménye: a világtörténelemből jól ismertek azok az ideológusok, akik azzal a céllal, hogy felépítik álmaink államát, az emberiség legsötétebb rémálmait teljesítették be. A kötetet az ókortudomány és a politikafilozófia iránt érdeklődőknek, különösen politológus és joghallgatóknak ajánljuk.

Szerző: Paul Grice

Fordította: Bárány Tibor, Márton Miklós és mások

Gondolat Kiadó, 2011

A kommunikációkutatás klasszikusai. Paul Grice (1913–1988) az oxfordi St. John’s College, majd a Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora, a nyelvelmélet és nyelvfilozófia egyik legkiválóbb 20. századi művelője. Kötetének első részében az 1967-ben a Harvardon tartott William James-előadások olvashatók, amelyek a logika és a beszéd, valamint a nyelvi kommunikáció sokat hivatkozott alapelveit fektetik le. A második részben filozófiatörténeti tanulmányok, a szkepticizmussal, az észleléselmélettel és a jelentéssel foglalkozó, valamint értékmetafizikai írásai kaptak helyet. Mint egyik méltatója megjegyezte, „Grice miniatúrafestő volt, aki megváltoztatta a módot, ahogy mások nagyméretű vásznakat festenek.” A kötetet a filozófia, a logika és a nyelvtudomány oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk, valamint mindazoknak, akiket érdekel az emberi kommunikáció természete, illetve pszichológiája.

Szerző: Dilthey, Wilhelm

Gondolat Kiadó, 2004

Dilthey nevéhez fűződik a 19. század végi szellem - és életfilozófia létrejötte. A legnagyobb jelentőségű írásaiból összeállított tanulmánykötet a német gondolkodó legfontosabb vizsgálódásait tartalmazza.

A 2009-ben megjelent kötet javított változata.

Szerző: Tornai Szabolcs

Gondolat Kiadó, 2015

A szellemi elsötétülés ellenére az ókori görögök és indiaiak szemlélete töretlenül érvényes. Voltaképpen három fő filozófiai kérdés létezik: 1. Ki vagyok én? 2. Mi az életem értelme? 3. Mi lesz, ha meghalok? Ezek elől kitérni nem lehet. Mert még egy hanyag vállrándítás is válasz. S persze az is, ha valaki azt mondja: „Mit kell ezen annyit filózni?” Sőt, a bamba semmibe meredés is válasz. A kezdetlegestől a legbonyolultabbig minden embernek volt, van és lesz valamilyen válasza e három kérdésre. S ez azt jelenti: bizonyos fokon minden ember filozófus. De azért igazi filozófusnak születni kell. Ám a különféle mesterségekkel ellentétben a filozófiának van egy különös sajátossága. Ezen a pályán mindenki csak kezdő lehet.

Szerző: Tornai József

Gondolat Kiadó, 2009

A gondolkodás vagy szabad gondolkodás, vagy nem gondolkodás - ez a mottója Tornai József legújabb, nyolcadik esszékötetének. Erre a fölismerésre épülnek föl aztán az elsősorban filozófiai, kultúrtörténeti, majd a külföldi irodalommal, a saját személye dolgaival, végül költői elődeinek és pályatársainak műveivel foglalkozó írásai. A könyvet részletes élet- és pályarajz zárja. A szerzőt az első részben az emberiség múltja és jövője abból a szempontból érdekli, hogy a kettő milyen bajokkal együtt kapcsolható össze. Megvizsgálja, hogy az animista, mágikus múlt, melyben az ősember élt, a természetet és a titokzatos jelenségeket is értelmezve, mennyire maradt fönn a történelmi időkig, valójában a mai napig, akár mint vallás vagy bölcselet. A második, részben világirodalmi rangú, a Föld kultúrájában alapvető szerepet játszó szerzőket vesz szemügyre. A harmadik lépcsőben Tornai a maga költői fölfogását, fejlődésének útját, elveit veszi sora anyanyelvünk mai állapotával együtt.

Szerző: Steiger Kornél

Gondolat Kiadó, 2010

A kötet Steiger Kornél filozófiatörténész legjelentősebb tanulmányait tartalmazza. Az írások egy része korábban megjelent folyóiratcikk vagy könyvfejezet, más része itt olvasható első ízben magyar nyelven. A tanulmányok legfőbb vonulatát az antik görög filozófia kezdeteire, a preszókratikusok gondolkodásmódjának tisztázására irányuló vizsgálódások jelentik, valamint az a mód, ahogy e korai hagyományt a későbbi filozófiai diszkurzus (különösen Arisztotelész) átformálta. Az írások másik súlypontja Platón, Arisztotelész és a hellénisztikus korszak, ezen belül is a sztoikusok filozófiája. Az itt olvasható szövegek átfogó képet nyújtanak az antik görög filozófiát foglalkoztató legfontosabb kérdésekről, valamint a görög filozófia hagyományozódásának alapvető problémáiról. Nagy erényük a szerző írásaira jellemző problémaérzékenység, a kérlelhetetlen logikával végigvitt érvelés, a mellébeszélés teljes hiánya és a világos kifejtésmódra való törekvés A könyvet a görög filozófia iránt érdeklődőknek, a filozófia és a görög-latin nyelv oktatóinak és hallgatóinak ajánljuk.

Szerző: Searle, John R.

Fordította: Bárány Tibor

Gondolat Kiadó, 2009

Az 1932-ben született Searle szerteágazó tevékenysége a nyelv és az elme filozófiájára, valamint a társadalomfilozófiára is kiterjed. 1969-ben megjelent Beszédaktusok című munkája tette világhírűvé. Ebben a műben Austin és Wittgenstein nyelvfilozófiai gondolatait továbbfűzve fejti ki azóta is érvényesnek tartott és sokat vitatott nyelvi-ontológiai elméletét. A kiadáshoz Kelemen János írt utószót.

Szerző: Molnár Attila Károly

Gondolat Kiadó, 2010

A kötetet alkotó írások a jó rend négy jellemzőjének a tökéletlenséget, a tekintélyt, a szabadságot és a súrlódást tartják. A tökéletlenség az utópikus reményekkel szemben felszámolhatatlannak tűnő emberi esendőség, kontingencia és pluralitás következménye. Egyben ez a súrlódásaink, konfliktusaink forrása. És ugyanez a szabadságunk forrása: mivel sem a tudásunk, sem a viszonyaink nem tökéletesek, minden esetben szükséges a cselekvők mérlegelő döntése. A szabadság egy tökéletes világban csak a rosszabb irányába mutathat, és ki akarna olyan őrült lenni, hogy a rosszabbat akarja?

Szerkesztette: Kovács Éva, Orbán Jolán, Kasznár Veronika

Gondolat Kiadó, 2009

A látás története nem pusztán reprezentáció-történet, hanem a test és a hatalom formái közötti kapcsolatok metszéspontján létrejövő "megfigyelői" státusz története. A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült, a kép(iség) és a szöveg, megfigyelői pillantás és megpillantottság viszonya csupán nemrégiben jelent meg e diszciplínák horizontján. A kötet írásai a pécsi Modernitás - Kultúratudományi Doktori Program azonos című műhelybeszélgetésére készültek doktoranduszok és tutoraik tollából, és rendhagyó kísérletnek tekinthetők a magyar vizuális tudomány interdiszciplináris beágyazására.

Szerkesztette: Gurka Dezső

Gondolat Kiadó, 2009

A tanulmánykötet írásai a kora romantika egyes filozófiai, irodalmi, nyelvészeti, természettudományos, képző- és kertművészeti vonatkozásait taglalják, s elsősorban azokat a kölcsönhatásokat veszik számba, amelyek sajátos szimultanizmusát az e korszakban programszerűen megújított egyetemek, folyóiratok, tudományos társaságok biztosították. Az egymástól látszólag távol eső momentumok közös vizsgálati szempontját tehát egy intézménytörténeti megközelítés adja - melynek konceptuális keretét a Dieter Henrich és Manfred Frank nevével fémjelzett konstellációkutatás, illetve a romantikus tudományok Nicholas Jardine által kidolgozott fogalmi apparátusa jelöli ki -, s ebből adódóan a 2008. áprilisában megtartott szarvasi konferencia előadóinak tanulmányai a kölcsönhatások tágasságát a romantika konkrét tereihez (a kerthez, a műteremhez, az egyetemhez, a bányához) kapcsolva mutatják be.

Szerző: Géczi János

Gondolat Kiadó, 2010

Esszék A kötet Géczi János költő, író, kultúrhistorikus, esszéista újabb esszéit gyűjti egybe. Az itt olvasható írások az elmúlt másfél évtizedben születtek, s többségük most jelenik meg először kötetben, illetve olvasható egyáltalán magyarul. Az esszék középpontjában a táj, a kert, illetve az azt szemlélő ember áll. Kiindulópontjuk egy-egy érzéki tapasztalat – legyen az egy utazás valamely pillanata, egy kert valamely növénye vagy egy verssor –, amely alkalmat ad a szemlélődésre, az önreflexióra, az emberi létezés kisebb és nagyobb kérdéseinek felvetésére. Az írásokat egyfelől ez a nézőpont, vagyis az ember világban való létének minél teljesebb, de mindig szemlélődő átélése, másfelől nyelvi megformáltságuk: egyedi hasonlataik és izgalmas gondolati hálójuk emeli egzisztenciális-filozófiai, sőt, költői szövegekké.

Szerkesztette: Frenyó Zoltán

Gondolat Kiadó, 2010

A kötet az egy évvel ezelőtt első alkalommal meg-rendezett Molnár Tamás-konferencia anyagát adja közre, s egyúttal emléket állít az idén elhunyt nemzetközi hírű filozófusnak. Molnár Tamás (1921−2010) a XX. század jeles gondolkodója volt, aki munkásságában a relativizmus, az individualizmus, a liberalizmus és a profanitás kritikáján keresztül magának a modern kornak a mélyreható bírálatát fogalmazta meg, amellyel szemben a realizmus, a közjó, a tekintély, a szakralitás, a katolicitás és a metafizika szemléletmódját és értékrendjét vallotta helyes társadalomfenntartó erőnek és igazi humanizmusnak. A kötet tanulmányai ezeket a problémákat járják körül, főként a vallásfilozófia, a politikai filozófia és a filozófiatörténet egyes szempontjaiból.

Szerző: Duló Károly

Gondolat Kiadó, 2010

Párhuzamok A filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet, valamint a művészettörténet területein egyaránt otthonosan mozgó esszé szerzője azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek az analógiák és párhuzamok a világ megismerésében. Érvelése szerint a legkülönbözőbb dolgok között felismert párhuzamok léte otthonosabbá teszi világunkat, s az analógiák mind a mindennapi életben, mind pedig a tudományban komoly segítséget jelentenek, de előfordulhat, hogy tévútra terelik a gondolkodást. Alapvető tehát az, hogy el tudjuk különíteni a lényegi azonosságokat a felszínes hasonlóságoktól. A kötetet filozófia, a tudomány- és kultúrtörténet iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk.

Szerző: Bourdieu, Pierre

Gondolat Kiadó, 2005

A 20. század második felének talán legnagyobb hatású szociológusa-szociálfilozófusa 2000-2001-ben tartotta azt az előadás-sorozatot a Collége de France-ban, amelynek szerkesztett változatát ez a könyv tartalmazza. E munkája az utolsó, amelyet a 2002 januárjában elhunyt szerző még át tudott nézni. A tudomány szociológiai helyzetének vizsgálatát azért tartja különösen aktuálisnak, mert meginogni látszik az autonómia, amelyet a tudományos kutatás először a vallási hatalmakkal, majd a politikai vagy akár a gazdasági hatalmakkal, illetve az állami bürokráciákkal szemben élvezett. A tudomány tehát "veszélyben van", ami különösképpen - de nem kizárólag - a társadalomtudományokra érvényes.

Szerző: Boros János

Gondolat Kiadó, 2009

Iskolakultúra könyvek. Boros János (Pécs, 1954), az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem filozófiai tanszéke és a filozófia doktori iskola vezetője. Eredeti végzettsége okleveles vegyészmérnök (Veszprém, 1978). Az 1980-as években Svájcban (Fribourg és Zürich) tanult filozófiát, Fribourgban 1986-ban filozófiai diplomát, majd 1987-ben filozófiai doktorátust szerzett. Párizs, az Amerikai Egyesült Államok és Németország számos egyetemén folytatott kutató és oktató munkát. Legfontosabb könyvei: Pragmatikus filozófia (1998) és A demokrácia filozófiája (2000), mindkettő a Jelenkor Kiadónál jelent meg.

Szerző: Boros János

Gondolat Kiadó, 2010

Iskolakultúra könyvek. A kötet szerzője az MTA Filozófiai Intézetének újonnan kinevezett vezetője; tanulmányai az elmúlt huszonöt évben keletkeztek. Valamennyi írás középpontjában a tudomány, a tudás, az igazság kérdései állnak – vagyis a nyugati kultúra és tudomány nagy problémái az elmúlt két és fél ezer évben. A tanulmányok elrendezése a történeti időrendiség elvét követi. Bár a kötet egyes témákat körüljáró tanulmányokból épül fel, összességében felvázolják a 20. századi tudományfilozófia kialakulásától egészen a mai diszkussziókig vezető utat. Az írások ugyanakkor logikai értelemben nem épülnek egymásra, tehát különböző sorrendben olvashatók, habár természetesen egy későbbi tudományfilozófiai pozíció általában feltételezi a korábbiak ismeretét. A kötetet a filozófia, különösen a kortárs filozófia és tudományfilozófia iránt érdeklődőknek ajánljuk.

Szerkesztette: Betegh Gábor, Böröczki Tamás

Gondolat Kiadó, 2007

A tanulmánykötet a platóni filozófia középső és kései korszakának talán legizgalmasabb témáját, a formák (ideák) elméletét és annak ismeretelméleti vonatkozásait mutatja be tizenkét tanulmány segítségével. Az itt szereplő írások többsége az elmúlt húsz év angolszász filozófiatörténeti kutatásának terméke. A tanulmányok szerzői (M. Burnyeat, A. Graeser, A. Nehamas, D. Sedley és mások) olykor egymással is vitatkozva keresnek választ a Platón-dialógusok által felvetett kérdésekre, és a problémák egyszer és mindenkorra történő megoldásának kényszere nélkül mutatják be az egyes szövegekhez kapcsolódó értelmezési lehetőségeket. A kötetet a Platón filozófiája iránt komolyabban érdeklődő olvasóknak és a filozófiát vagy az ókortudományt tanulmányozó egyetemi hallgatóknak ajánljuk.

Szerző: András Ferenc

Gondolat Kiadó, 2010

Vniversitas Pannonica sorozat. A jelentés-szkepticizmus a 20. század közepétől, különösen Wittgenstein és Quine, majd Putnam és Kripke munkásságának eredményeképp került a nyelvfilozófusok érdeklődésének előterébe. E nevek kapcsán a szkeptikus érvelés három alapvető irányvonala rajzolódott ki: Quine-nak a fordítás meghatározatlanságáról szóló érve (1960); Putnam skolemizáló kételye (1980); Kripke Wittgenstein-olvasatából kifejtett szabály-szkepticizmusa (1982). Jelen kötet ez utóbbival foglalkozik. Wittgenstein a szkepticizmus olyan formáját fedezte fel, melyet Kripke a legradikálisabb és legeredetibb szkeptikus problémának tart.

Szerző: Bánki Dezső

Gondolat Kiadó, 2004

Az Olvasó egy úgynevezett "analitikus filozófiai" tanulmányt tart a kezében, melyben a szerző nem próbál új tényeket közölni a világról, hanem azon van, hogy Olvasójának figyelmét ráirányítsa néhány fogalmi összefüggésre, mely legtöbbünknél így vagy úgy meghatározza, hogy mit gondolunk a világról és milyen célokat tartunk cselekvéseinkkel létrehozhatóaknak. A szerző három fontos filozófiai hagyományra támaszkodik: a beszédaktus-elmélet főbb alakjainak (J.L.Austin, H.P.Grice, J.R.Searle) műveire, az "indokok" gyakorlati filozófiai elméletére (J.Raz) és az analitikus jogfilozófia úgynevezett "gyakorlatközpontú" változatára (H.L.A.Hiart, R.Flathman).

A szerelem lélektana

Szerző: Halasy-Nagy József

Quintus Kiadó, 2010

Legyőzhetetlen szerelem! - énekli Szophoklész elámult lélekkel e hatalmas szenvedély láttán. S valóban alig van az életnek csodálatosabb jelensége, mint ez, amelyben a Lét minden titka szinte együttesen szemlélhető. Összesűrűsödik benne a faj életakarása és az egyén boldogságkeresése: élet fakad belőle és legyőzi a halált, amikor továbbviszi azt az életet, amely az egyénben megsemmisülni látszik. Általa a pillanat az öröklétbe ömlik bele. Ezért oly kimeríthetetlen és titokzatos valami, akárcsak maga a Lét. Egyszerű elmék, költők és tudósok évezredek óta kutatják a mibenlétét, de ki merné állítani, hogy már kimerítették minden titkát? A szerelem örök, mint maga a Lét. Az élet két legnagyobb misztériuma: a születés és halál találkoznak benne, mert ha örökkévalók volnánk, egyáltalában nem ismerhetnénk a szerelmet.

Szerző: Halasy-Nagy József

Lectum Kiadó, 2004

Halasy-Nagy József méltán nevezhető a XX. sz. legnagyobb magyar filozófiai népszerűsítőjének. Kötetünk a szerző egyik legolvasottabb munkájának immár harmadik kiadása, amely kitűnő didaxisával és olvasmányos stílusával a laikus számára is érthetővé teszi a filozófia legelvontabb kérdéseit is úgy, hogy közben a tudományos igényből sem enged. A mű a filozófia majd minden fontosabb területét – ismeretelmélet, filozófiai antropológia, értékelmélet, esztétika – tárgyalja, illusztrációként pedig a filozófiatörténetnéhány meghatározó remekművének elemzését adja.

Fordította: Hamvas Endre

Lectum Kiadó, 2010

A Corpus Hermeticum görög nyelven fennmaradt vallási, filozófiai értekezések gyűjteménye. Szerzőjükről, Hermész Triszmegisztoszról a hagyomány úgy tartotta, hogy az isteni bölcsesség birtokosa, minden tudomány feltalálója, aki tudását csak beavatott tanítványainak tárta fel. A fennmaradt dialógusok e kinyilatkoztatásokat tartalmazzák, amelyek főbb tanításai Istenre, a kozmoszra és az embernek e kozmoszban elfoglalt helyére vonatkoznak.

Jelen kötet, amelynek elkészítéséhez az eredeti görög nyelvű dialógusokat vettük alapul, a hermetikus tradíció alapszövegeit tartalmazza bevezetéssel, és magyarázatokkal ellátva.

Szerkesztette: Szabó Tibor

Lectum Kiadó, 2004

Halasy-Nagy József (1885-1976) a huszadik századi magyar filozófia egyik legjelentősebb alakjaként él a köztudatban. Óriási életművet hagyott hátra, amely még ma is meghatározó jelentőségű filozófiai műveltségünk számára. Munkásságának értékelésében a legnagyobb előrelépést a jelen könyv anyagát adó szegedi konferencia tette meg. A kötet szándéka szerint nem "emlékmű" vagy puszta "tisztelgés" akar lenni Halasy-Nagy József előtt. Célját igazán akkor érheti el, ha az eddigiekhez képest még jobban ráirányítja a hazai tudományos közvélemény figyelmét életművére és a magyar filozófia történetének egyik kiemelkedő, klasszikus alakjára.

Szerző: Friedrich Wilhelm Joseph Schelling

Lectum Kiadó, 2008

Szerző: Utasi Krisztina

L’Harmattan Kiadó, 2009

A kötet a lessingi „lusták rendjét” követő eszmetörténeti sétára invitálja a vállalkozó kedvű olvasót. Tárgya Lessing késői korszakának egyik jelentős, ha nem legjelentősebb eseménye, a Fragmentumvita néven elhíresült, 1777 és 1780 között lezajlott teológiai vita, valamint a vita folytatását és a vitairatok publikációját megtiltó hercegi interdiktum utáni „kényszerű szünet a teológiai harcban”, illetve az ennek eredményeként született színpadi mű, a Bölcs Nátán. A szerző az esztétika, a filozófia, a teológia, a történettudomány és a segédtudományaik találkozási pontján elhelyezkedő szövegek elemzésével vázolja fel azt a gondolati hálót, melyben Lessing visszatérése „régi szószékéhez, a színházhoz” a cenzúra tiltásának kikerülésén túl önálló értelmet nyer és álláspontjának konzekvens összefoglalásává válik.

Szerző: G. Fodor Gábor

L’Harmattan Kiadó, 2004

A könyv egy sötét időben élő filozófus politikai filozófiájának rekonstruálásra tesz kísérletet. Eric Voegelin (1901-1985) volt az a politikai filozófus, aki a modernség válságát diagnosztizálva legfőbb céljának tekintette, hogy a politikatudományt megrendült helyzetéből helyreállítsa, végiggondolja lehetőségét, méghozzá egy filozófiai rendtudomány értelmében. Egy olyan rendtudomány keretében, amely az ember egzisztenciális tapasztalatainak elméleti megértésére vállalkozik, mely alaptapasztalatok szimbólumokban fejeződnek ki és ilyenformán egy társadalom politikai rendjét konstituálják. Voegelin saját feladatának a válság leküzdését, a rend helyreállítását, a valóság és egyben a politika visszaszerzését tekintette. Ezt a feladatot egyenértékűnek gondolta a politikatudomány megújításával. A megújuláshoz azonban Voegelin szerint nem előre, hanem vissza kell lépni, egészen a klasszikus politikai filozófia szemléletmódjáig.

Szerző: Wolfhart Pannenberg

Fordította: Gáspár Csaba László, Görföl Tibor

L’Harmattan Kiadó, 2009

A könyv egyedi nézőpontból nyújt bevezetést a filozófia történetének tanulmányozásához: az európai filozófia és a keresztény teológia belső kapcsolatát kidomborítva tekinti át a filozófiatörténet jelentős korszakait, a preszókratikus bölcselettől a folyamatfilozófiákig. Megközelítésmódjával nemcsak a filozófiai gondolkodás ritkán figyelemre méltatott dimenzióit világítja meg, de annak történetét is olyan folyamatként mutatja be, amely egyenesen érthetetlen a vallási problematika nélkül. Éppen ezért nélkülözhetetlen segítséget kínál azoknak, akik a filozófiai és a teológiai gondolkodás steril elkülönítésének idejétmúlt programjától függetlenül kívánják megismerni az európai filozófia problématörténetét. A könyv anyagát a szerző egyetemi oktatómunkája keretében évtizedeken keresztül előadta, s a közreadott végső változat nem csupán egy eredeti gondolkodó érett problémalátását tükrözi, de azt is érthetővé teszi, hogy a kortárs teológusok közül miért éppen Pannenbergnek lehetett a legszámottevőbb filozófiai recepciója.