Irodalomtudomány

Attraktor, 2012

 „Mióta az irodalomkritikát feltalálták, nem szűnő - sokszor indulatoktól terhes - vita folyik a ponyváról, mint olyanról: pária műfaj, a „népnek ópiuma”, mely öl, butít és nyomorba dönt, avagy hasznos szórakoztató műfaj, amely nem lép fel magas irodalmi igénnyel, hanem csak kikapcsolódást nyújt, elvarázsol, feledteti a hétköznapok búját - baját.

Vajh minden ponyva fércmű, amely ha nem is máglyára való, de legalábbis cenzorért kiált, - vagy pedig megvannak a maga kiemelkedő kvalitású darabjai a szürke tömegtermelés mellett?

Szerző: Farkas Gyula

Attraktor, 2012

Farkas Gyula szerző 1894-ben született Kismartonban (ma Ausztria - Burgenland). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Magyar és német intézményekben tanított. 1947-től az 1957-ben bekövetkezett haláláig a göttingeni egyetem tanára volt.

Ez a kötet változatlanul közli az 1930-ban megjelent eredeti kiadás szövegét, a mai helyesírás szerinti néhány változtatással.

Szerző: Bollobás Enikő

Balassi Kiadó, 2012

Vajon mi a hasonlóság a királynőt az olimpiára kísérő James Bond, Kőmives Kelemenné, Madame Récamier, Blanche DuBois, Édes Anna, Pórtelky Magda, Jean-François Millet, Lolita és Sándor baka között? Egyszerűen fogalmazva az, hogy mindegyikük pontosan tudja, hogy mi van „a nagykönyvben megírva”. A fiktív alakok „megképzése” mögött felismerjük azt a kulturális szövegkönyvet, amelyhez vagy igazodnak, vagy nem. Ez történik a Buckingham Palotának az Ian Fleming-regényekre támaszkodó PR-szkriptjében, a magyar népballadákban és az alanyképzés más, e könyvben tárgyalt amerikai és magyar példáiban is, így többek között Ignotus, Tennessee Williams, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Mark Twain, Vladimir Nabokov és Hunyady Sándor műveiben.

Szerző: Kroó Katalin

L’Harmattan Kiadó, 2012

Irodalmi szövegfolytonosság. A közvetítő alakzatok poétikája Dosztojevszkij alkotásaiban című könyvében a szerző három nézőpontból közelít az irodalmi szövegkultúrához: 1) Az irodalmi alkotásban megnyitható értelemképző folyamatokat vizsgálva kitüntetett figyelmet szentel a közvetítés szerepének, mely döntően kihat a szövegfolytonosság létesülésére. 2) A közvetítés poétikájára az irodalomtörténet kontextusában úgy tekint, mint a mű szövegközi határait kijelölő művészi gondolkodásmódra, amely segít belépni az irodalomtörténet összetettebb folyamataiba. 3) A szövegfolytonosság tanulmányozhatósága elméleti megközelítésben is feltárul, a lehető legszorosabban összefűződve Dosztojevszkij regényeinek – köztük elsősorban a Fehér éjszakák (Szentimentális regény), továbbá a Bűn és bűnhődés és a Szegény emberek – olvasataival. A monografikus műértelmezések irodalomelméleti és -történeti következtetésekhez vezetnek el, bekapcsolva e könyvet a Dosztojevszkij-filológia, a szentimentalizmus-kutatás, az intertextualitás-kritika és végül, de nem utolsósorban a szemiotika-elmélet és az irodalomszemiotikai elemzésmódszertan ma aktuális kérdésköreibe.

Országos Hajnóczy-konferencia 2011

Hajnóczy-tanulmányok IV.

Szerkesztette: Cserjés Katalin, Nagy Tamás

Lectum Kiadó, 2012

Önök a szegedi Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely negyedik tanulmánykötetét - második konferenciakötetét tartják a kezükben. 2011 késő-októberi napjaiban, az Oszi Hetek rendezvénysorozatának idején - ismét a Grand Caféban mint becsült helyszínünkön - a Szegedi Egyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékén működő Hajnóczy Hagyatékgondozó Műhely országos konferencia igényével, vágyával és megvalósításával lépett fel, két napon át előadásról előadásra, vetítéssel, kiállítással, lmmel, felolvasásokkal. A konferencia hármas, mégis egy súlyú, egymásba kapcsolódó célnak kívánt megfelelni: * emlékidézés, hisz Hajnóczy Péter harminc esztendeje halott; * a még csaknem érintetlen ún. Hajnóczy-szkázok megközelítésének szándéka; * a 2010 óta gondozásunk alá került hagyaték feldolgozásának bemutatása - műhelymunka. A kötetben található tanulmányok e hármas csillagzatokhoz fűzetnek, nem szűnő párbeszédbe híva minden érdeklődő Hajnóczy-olvasót.

Szerző: Nemeskürty István

Szent István Kiadó, 2012

Folyamatos szövegként, kézírásban, a Mohács utáni pusztulásból csupán néhány bizonyíthatóan XIII-XIV. században magyarul fogalmazott költemény vagy hitszónoklat-részlet maradt ránk. A Biblia első, általunk ma ismert magyar nyelvű szövegét 1466-ban Moldvában másolták. Tudjuk viszont, hogy a nép ősidők óta énekelt anyanyelvén fogalmazott dalokat, hősi regéket. Ezeket a közemlékezet megőrizte. Sylvester János, az Újtestamen-tum fordítója döbbent rá anyanyelvünk költői jelen-tőségére: „Kísőn vivők eszünkbe az mi nyelvünknek mindenben való magyar nemes voltát.”

Bizony későn, mert az István király szervezte magyar állam szétesőben volt. A nemzet egységét már csak nyelvünk őrizhette meg. Őrzi is mindmáig. Jókai szavával „az édes anyanyelv múltunk, reményünk, jelenünk.”

E könyv olvasója örömmel ismerheti fel „elménk éles voltát a lelésben”, s hogy a szép magyar beszéd „nem egyéb, hanem magyar poézis”.

Nemeskürty István előszavából

Szerző: Tóth Sára

L’Harmattan Kiadó, 2012

A kanadai Northrop Frye (1912–1991) a huszadik századi irodalomtudomány egyik legtöbbet idézett szerzője. Magyarországon mindeddig korai strukturalistaként tartották számon, azonban e kötet – az első magyar nyelvű Frye-monográfia – szerzője hangsúlyozza, hogy munkássága túlmutat a szűkebb értelemben vett irodalomtudomány határain. Frye minden művében az irodalom és a vallás viszonyát, a szent könyv és a világi irodalom összefüggéseit vizsgálja, érdeklődésének középpontjában az irodalom etikai, vallási és társadalmi jelentősége áll. Amint Frye maga is nagy közönséget szólított meg, e róla szóló könyv sem csupán a szűk szakmai kör, hanem a művészet és a vallás összefüggései iránt érdeklődő valamennyi olvasó figyelmére számot tarthat.

Szerkesztette: Maár Judit

ELTE Eötvös Kiadó Kft., 2011

A francia irodalom az egyetemes irodalomtörténet meghatározó része, amely jelentős hatást gyakorol számos nemzeti irodalomra s a világirodalom egészére. Bizonyos korszakokban egyenesen modellértékű szerepet tölt be, stílusokat és műfajokat tesz általánosan elterjedtté, divatot teremt, a kultúrák közti kapcsolat hordozója. Neves szerzői, akiknek műveit szerte a világon fordítják, az egyetemes irodalomtörténet arcképcsarnokában a legelőkelőbb helyeket foglalják el. Dobossy László 1963-ban megjelent munkája óta nem készült újabb francia irodalomtörténet magyarul. Kötetünkkel, amelyet az érdeklődő magyar olvasóközönségnek szánunk, szakmabelieknek éppen úgy, mint az irodalommal kedvtelésből foglalkozóknak, ezt a hiányt szeretnénk pótolni.

Szerző: P. Vásárhelyi Judit

Akadémiai Kiadó, 2012

Nemzeti múltunk és kultúránk emlékei közül a régi írások és könyvek mondanak számunkra a legtöbbet. Az építészeti, képzőművészeti emlékek, muzeális régiségek talán látványosabbak, de ugyanakkor némák. A régi írások és könyvek viszont a régi korok emberének érdeklődéséről, gondolatairól és problémáiról beszélnek. Ez a kötet -az 1473-1600, 1601-1635 és 1636-1655 között megjelent művekről számot adó előző kötetek folytatásaként - arról vall, mit tartottak érdemesnek és hasznosnak Magyarországon kinyomtatni 1656-tól 1670-ig, egyrészt azok, akiknek módjukban volt egy-egy könyv kiadását anyagilag támogatni, másrészt azok, akik hazánkban ebben az időszakban a könyvnyomtatásból akartak megélni. Túlnyomórészt könyvekről van szó, amelyek között az egykorú tudományosság minden ága képviselve van, de megtalálhatók anyagában az alkalmi, olykor csak egyetlen levél terjedelmű nyomtatványok is. A formális könyvészeti adatok mellett az egyes kiadványok tartalmára és tudományos vonatkozásaira ugyancsak kitér. Határainkon túlról is feltárja a többnyire igen ritka példányok őrzési helyeit. Táblákon bemutatja az összes fennmaradt címlap kicsinyített mását, a gondosan elkészített tíz mutató pedig minden vonatkozásban lehetővé teszi a gyors tájékozódást.

Sajtó alá rendezte: Szabó G. Zoltán

Balassi Kiadó, 2011

A Kölcsey Ferenc levelezésének harmadik kötetével folytatódott a Kölcsey Ferenc minden munkái sorozat alsorozata, a levelezésé, melyre a meglehetősen terjedelmes, részben publikálatlan vagy a korábbi közlésekben hiányos szövegek kritikai feldolgozása, illetve kiadásra való előkészítése után került sor. E munkálatok során az anyaggyűjtés, a könyvtári, kézirattári, levéltári források felkutatása és a lehetőségig teljes levélgyűjtemény összeállítása, másolása, ismételt szövegegyeztetése meglehetős mértékű kutatást igénylő munka, melyhez a tárgyi és nyelvi magyarázatok összeállítása járult. A kevés megbízható biográfia, monográfia hiányában közvetett források, kézirattári, levéltári kutatások, egykorú sajtó, levelezések, megyei és országgyűlési jegyzőkönyvek, iratok feldolgozása, továbbá Kölcseyék nemzedékének olvasmányélményei alapján tudjuk meghatározni azt a műveltséghátteret, eseménytörténetet, amelynek révén a levélszövegek utalásai megközelítő pontosságig kikövetkeztethetők, feltárhatók lehettek. 

Szerkesztette: Petrőczi Éva, Szabó András

L’Harmattan Kiadó, 2012

2007 májusának végén megélénkült Csurgó, a Dunántúli Református Egyházkerület egyik patinás iskolavárosa, amely egy időre Csokonai Vitéz Mihálynak is menedéket adott. Jelképnek is szép, hogy a Szenci Molnár Albert Psalterium-ának négyszázadik születésnapja tiszteletére megrendezett, de nem kizárólag évfordulós tudományos tanácskozásnak az az „első somogyi oskola” adott otthont, amelynek egyik féltett kincse a Csurgói graduál. Mint a változatos tematikából is látható: irodalom- és művelődéstörténész, egyházzenész egyaránt szót kapott, hogy a hazai és a nemzetközi zsoltárirodalom jeles képviselőit és darabjait elemezve tisztelegjen e nemes, Sütő András szép szavát idézve – „századokat énekeltető” – műfaj előtt. S bár a konferencia kezdeményezője és fő szervezője a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara volt, sikerült tökéletesen „felekezetközi” dialógust is folytatnunk; az előadók sorában a református szakemberek mellett neves evangélikus, katolikus, ádventista, s a zsoltárokat nem egyházi szempontok szerint elemző kutatókat is köszönthettünk. Reméljük, hogy esztendőkkel e napsugaras csurgói egybegyülekezés után is érzékelni fogják kedves Olvasóink e zsoltáros komolyságon, igényességen is át-átütő oldottságát. 

Tóth Lőrinc és Petőfi Sándor műveinek összehasonlító szövegstilisztikai vizsgálata

Szerző: Nábrádiné Jurasek Ibolya

Martin Opitz Kiadó– Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2009

Hagyománytudat Babits Mihály esszéművészetében

Szerző: Margittai Gábor

Attraktor Kiadó Kft., 2014

Babits Mihály esszéművészetén keresztül elemzi a szerző a XX. század első felének magyarországi szellemi áramlatait, a korra jellemző válságtudatot, identitáskeresést. Széles körű kitekintést kapunk nemcsak a Nyugat köréről, hanem szinte az összes jelentős irodalmi, társadalomelméleti mozgalomról.

Szerkesztette: Menyhért Anna, Vaderna Gábor

L’Harmattan Kiadó, 2007

Vannak dolgok, amihez mindenki ért. Beszélünk róla, utalunk rá, emlegetjük. Vajon ugyanarról beszélünk ilyenkor? Ugyanarról beszél az író és az irodalomtörténész, a szociológus és a pszichológus, a politológus és a történész, a muzeológus és a művészettörténész? E kötet tanulmányai négy olyan témát járnak körül, melyről sokat

beszélünk ugyan, mégis keveset tudunk róla. Szó esik gyermeki ártatlanságról és kiszolgáltatottságról, halálos és képzelt betegségekről, labdát kergető írókról és politikusokról, a történelemből kifelejtett generációkról és hosszú távon velünk élő történelmi elbeszélésekről.

Magyar írókról

Szerző: Kosztolányi Dezső

Osiris Kiadó, 2004

"Valószínűleg gondolkozó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi Dezső. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, a legtöbbet persze magyar írókról, magyar művekről. A Tükörfolyosó minden eddiginél gazdagabb, teljességre törekvő gyűjteménye ezeknek az írásoknak, több, kötetben eddig nem olvasható kritikát is közöl - a megidézett írók időrendje szerint, Balassi Bálinttól Gelléri Andor Endréig.

Esszék a világirodalomról

Szerző: Kosztolányi Dezső

Osiris Kiadó, 2006

A magyar írókról írt esszék, bírálatok (Tükörfolyosó) után most Kosztolányi Dezső világirodalmi szerzőkről és művekről szóló esszéinek, cikkeinek gyűjteményével bővítjük a sorozatot. "Valószínűleg gondolkodó szívünkkel és hevesen dobogó, lüktető agyunkkal alkotunk" - írta egy jegyzetében Kosztolányi. Ez a gyönyörűen érzékletes formula nemcsak verseire és regényeire, novelláira talál, hanem tanulmányaira, kritikáira is. Rövid élete során több száz esszét, bírálatot írt, nagyon sokat a világirodalom klasszikus és modern szerzőiről.

Szerző: Szabó Lőrinc

Osiris Kiadó, 2003

A kötet Szabó Lőrinc összegyűjtött prózai műveit tartalmazza (az irodalmi tanulmányok és kritikák kivételével), a feltehető teljesség igényével: a tárcákat, úti jegyzeteket, színes írásokat, riportokat, életrajzi jegyzeteket, emlékezéseket, publicisztikai megnyilvánulásokat összegyűjtve első ízben veheti kézbe az olvasó. Prózai szövegeiben Szabó Lőrinc az élet különböző jelenségei láttán - mint verseiből jól ismerjük - elgondolkozik, összefüggéseket keres események, látványok, jelenetek között, és rákérdez a személyes létezés mikéntjének természetére. A legszebb szövegek a költő úti élményei: az emberi alkotás és a természeti tárgyak kiváltotta csodálkozás megfogalmazásai. Az írásokat összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette és az utószót írta Kemény Aranka; a kötet a Miskolci Egyetem Kabdebó Lóránt által irányított Szabó Lőrinc Kutatóhelyének újabb munkája.

Szerző: Szabó Lőrinc

Osiris Kiadó, 2001

A Szabó Lőrinc-centenárium nagy eseménye volt a kétkötetes Szabó Lőrinc összes verseinek megjelenése. Ehhez kapcsolódik a világirodalmi ritkaság számba menő újabb kiadványunk, amely a költő élete vége felé lediktált versmagyarázatait foglalja magában, megvilágítva minden versének keletkezés- és problématörténetét. Ezt követi a Vers és valóság címen ismert szöveg eddig ismeretlen folytatása, a Bizalmas adatok és megjegyzések címmel elmondott emlékezés, amely ifjúkori szerelmeit beszéli el, egészen házasságáig, illetőleg bemutatja A huszonhatodik év szonettjeiben meggyászolt szerelem történetét. A két szöveget Lengyel Tóth Krisztina rendezte sajtó alá és látta el magyarázó jegyzetekkel.

Naplók, beszélgetések, levelek

Szerző: Szabó Lőrinc

Osiris Kiadó, 2008

E kötet Szabó Lőrinc önéletrajzi vonatkozású nyilatkozatait tartalmazza. A korábbi gyűjteményes kiadásokban már közzétett naplók, cikkek mellett eddig csak napilapokban vagy folyóiratokban megjelent interjúk, prózai írások és mindmáig publikálatlan álomleírások, feljegyzések is napvilágot látnak ez alkalommal. Az utóbbiak közül külön érdeklődésre tarthatnak számot a Tücsökzene születése idején készült jegyzetek, és meghatározó A huszonhatodik év keletkezéstörténetének rekonstrukciója szempontjából annak a füzetnek az anyaga, mely közvetlenül Korzáti Erzsébet tragikus halála után íródott. E gyűjtemény létrehozása teremtett lehetőséget annak a minden eddiginél teljesebb dokumentum-együttesnek az összeállítására, mely bemutatni hivatott a költő 1945-ös igazolási eljárásainak körülményeit és lefolyását. A kötetet jegyzetapparátus egészíti ki.

Osiris Kiadó, 2007

Az Osiris Klasszikusok sorozatban Radnóti Miklós életművének kiadása az Összegyűjtött versei és fordításai, valamint az Ikrek hava - Napló kötetei után a prózai művekkel válik teljessé. A kötet tartalmazza Radnóti korai novelláit és cikkeit, Kaffka Margitról írt doktori értekezésének eredeti, jegyzetekkel ellátott szövegét, továbbá a Nyugatban és egyéb folyóiratokban megjelent kritikáit, tanulmányait, rádió-előadásait; függelékben közli francia szakdolgozatának magyar nyelvű változatát. A gyűjtemény néhány új, korábban kötetben meg nem jelent írást is tartalmaz. Radnóti prózai munkái egy tragikus félbeszakadt életmű jelentős dokumentumai. Korai szépprózája az Ikrek hava remeklését készítette elő. Tanulmányai, bírálatai önmagukban is jelentősek, egy ígéretesen induló kritikusi pálya dokumentumai. De jelentőséget ad nekik az is, hogy szinte műhelytanulmányokként is olvashatók: minden - alkalmi vagy megrendelésre készült - kritikája, publicisztikája, tanulmánya olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek költői alkotómunkájának kibontakozásában segítették. A kötet anyagát Radnóti elhivatott monográfusa, Ferencz Győző gondozta és látta el szövegmagyarázó jegyzetekkel.

Prózai írások

Szerző: Nemes Nagy Ágnes

Osiris Kiadó, 2004

Nemes Nagy Ágnes legteljesebb verseskötete, a több kiadást megért Összegyűjtött versek az Osiris Klasszikusok sorozatban kiegészül az Összegyűjtött prózai írásokkal. A korábbi kiadások - a legendássá vált 64 hattyú, a Metszetek, A hegyi költő, a Látkép gesztenyefával és a Szőke bikkfák - anyaga kibővült a hagyatékban maradt prózai írásokkal. Az egyes esszéciklusokhoz illesztve, szerkezetileg azonban külön csoportba rendezve olvashatjuk az író kortársakról szóló portrékat, megemlékezéseket és az "Irodalmi szénaboglya" eddig kiadatlan kisesszéit. A gyűjtemény tartalmazza az összes verselemzést, a költővel készített - esszésúlyú, irodalomtörténeti értékű - interjúkat, az erdélyi, a brüsszeli és az amerikai útinaplót és önéletrajzi jegyzeteit is.

Tanulmányok a modern lengyel irodalomról

Szerkesztette: Reiman Judit, Pálfalvi Lajos

Attraktor Kiadó Kft., 2006

A kötet tanulmányai: A túlélés reflexiói; Bevezetés a lengyel lágerirodalomba; A modernizmus a XX. századi lengyel irodalomban; Modernség és modernitás a XX. századi lengyel költészetben; Színházi ideológia és gyakorlat mint a szellemi ellenállás formája; A lengyel irodalom Magyarországon. Mickiewicz és Gombrowicz kora; A megigézett normalitás: az irodalom, a Másik és a tömegkommunikáció; A lengyel-magyar irodalmi komparatisztika lehetőségei.

Szerző: Katona Gábor

Attraktor Kiadó Kft., 2006

A szerző néhány klasszikus angol és olasz irodalmi alkotás motívumkincsét vizsgáltja összehasonlító módszerrel - Dante, Boccaccio, Chaucer és Shakespeare munkáinak elemzése egyaránt megtalálható a kötetben.

Szerző: Madarász Imre

Attraktor Kiadó Kft., 2003

Immár a hatodik kiadásban lát napvilágot irodalomtörténeti szintézisem. Első kiadása - italianista nemzedékek adósságát törlesztve, sok évtizedes hiányt pótolva - kerek tíz évvel ezelőtt, 1993-ban jelent meg, a Nemzeti Tankönyvkiadónál, ahol további három kiadás követte; az ötödik az Eötvös József Könyvkiadónál 1998-ban, s mára az is elfogyott. E száraz adatok is jelzik, hogy a munkámat megtisztelőén kedvező fogadtatásban részesítette a szakma, a tanuló ifjúság és a művelődni vágyó szélesebb olvasóközönség.

Szerző: Michael von Albrecht

Balassi Kiadó, 2004

A szerző kétkötetes munkája a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 6. század elejéig fogja át a latin nyelvű irodalomtörténetet. A második kötet a császárkor irodalmát tárgyalja.

Michael von Albrecht irodalomtörténete a kutatások legújabb eredményeit is magában foglaló, kitűnően felépített, jól áttekinthető, összefüggéseket feltáró írás, amely egyesíti a kézikönyv, az esszé és a tudományos könyv előnyeit.

Szerkesztette: Jankovics József, Németh S. Katalin

Balassi Kiadó, 2006

A 2003-ban Debrecenben megtartott rendezvényen magyar, német, olasz tudósok az irodalmi forma és eszmék összekapcsolódását, szükségszerűségét és lehetőségét vizsgálták a kora újkor magyar, német, angol, olasz, francia és neolatin irodalmában. Az olasz humanistáktól Shakespeare-en át a magyar reformáció képviselőiig terjedő kutatások számos új értelmezéssel és filológiai adalékkal gazdagították a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó kérdés irodalmát. A kötet az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Osztálya és a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek konferenciasorozatán elhangzott előadások, jegyzetekkel kiegészített, szerkesztett szövegét tartalmazza német, illetve angol nyelven. 

Szerkesztette: Mátyus Norbert

Balassi Kiadó, 2009

Az elmúlt száz év legjelentősebb, nem magyarul írott Dante-tanulmányait gyűjtötte egybe a szerkesztő. A közölt nyolc fordítás egyrészt a Dante-kutatás nemzetközi jellegét reprezentálja, hiszen német, angol-amerikai, olasz és francia írások egyaránt kerültek a válogatásba; másrészt az irodalomtudomány különböző kutatási területeit és eltérő módszertanát is ötvözni kívánja: a filológia, a szövegértelmezés és a hatástörténet kérdésfeltevései egymást kiegészítve, néhol egymással vitázva, sorakoznak benne. A szerteágazó tematika mögött ugyanakkor egységes szemlélet sejlik fel. A Dante-kritika évszázados problémája a szerző és műve eszmetörténeti helyének kijelölése: vajon Dante a humanizmus és reneszánsz első nagy alakja, vagy a letűnő középkor utolsó képviselője? A szerzők válasza a kérdésre egyértelmű: Dante szövegei és a bennük megjelenített világfelfogás ahhoz a mentalitáshoz, gondolkodáshoz és irodalmi gyakorlathoz köthetőek, amelyet mi „középkori-"nak nevezünk.

Szerző: Nagy Imre

Balassi Kiadó, 2007

A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia 18. századi történetét; ebben a közegben Csokonai munkáinak eddig kevéssé ismert vonásai tárulnak fel. Új megvilágításba kerül a korabeli kultúra, a nemzeti hagyományok, az egyén és a nyelvi közösség, a férfi és a nő viszonyának kérdése. Mintegy száz olyan vígjátékot elemez, amelyek a jezsuita, a piarista, a pálos, a ferences, a minorita és a protestáns közegben születtek, s amelyek a század végére kialakuló magyar vígjátékhagyományt formálták. A szerző a dráma- és színháztörténeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi.

Második javított, bővített kiadás

Összeállította: Békés Enikő

Balassi Kiadó, 2006

Janus Pannonius (1434–1472) a magyarországi  humanizmus legnagyobb hatású költője. Itáliai  tanulmányai után az Alpokon túl elsőként  honosította meg a neolatin költészetet. A bibliográfia arra vállalkozott, hogy  egybegyűjtse a Janus Pannonius-szövegkiadások,  a költeményekről készült fordítások,  illetve a szakirodalom bibliográfiai adatait  a magyar mellett olasz és angol nyelven.  A 2002-es első kiadás frissített és névmutatóval  ellátott javított változatának megjelentetését  különösen indokolttá tette a Nemzetközi  Neolatin Tudományok Társaságának  (IANLS) 13. konferenciája, melyet 2006-ban  Magyarországon rendeztek meg. 

Szerző: Balázs Mihály

Balassi Kiadó, 2006

A zömmel magyar nyelven még publikálatlan  dolgozatok a nemzetközi kutatások friss tendenciáira támaszkodva a felekezetek kiformálódásának  és intézményesülésének magyarországi és erdélyi sajátosságait mutatják be. Két átfogóbb írás után  esettanulmányok tárják fel a szentháromságtagadók  és a jezsuiták olykor párhuzamos, máskor egymásnak  feszülő és drámai konfliktusokban kicsúcsosodó  törekvéseit. Az ezekre épülő négy szorosabban  véve is irodalomtörténeti dolgozat olyan, a hitviták  közegében született, latin és magyar nyelvű szövegek  elemzésére vállalkozik, amelyeket a korabeli szabályrendszertől való eltérés s a fikció kivételesen  intenzív jelenléte kapcsol össze. Ezeket a jellemzőket  kibontó új értelmezésekkel találkozhat a kötetben  az olvasó a magyar irodalomtörténet olyan rejtélyesen  izgalmas darabjairól, mint a Balassa Menyhárt  árultatásáról írott komédia vagy Pázmány Péter  Öt szép levél című műve. A reformáció kora latin  irodalmából Jacobus Palaeologusnak eszmetörténeti  és poétikai szempontból is páratlanul érdekes  szövegeit elemzi két tanulmány is, akinek erdélyi  kezek megőrizte életművéből nem régen gazdag  magyar nyelvű válogatás  látott napvilágot.

Szerző: Jankovits László

Balassi Kiadó, 2006

A kötetbe rendezett tanulmányok az elmúlt húsz év során születtek. Közös témájuk a szóbeli és írásbeli költészet, illetve megítélésük mesterségbeli hagyománya: egyrészt a szóbeli költészetnek emlékezetet segítő nyelvhasználata, másrészt az a grammatikai, retorikai, mitológiai mesterség, amelyet görög hatásra a római iskolákban dolgoztak ki, s amely a középkorban és a reneszánszban különbözőképpen megváltozva tovább élt. A tanulmányok sora P. mester történeti munkájának a parasztok hamis meséiről és a mulattató énekesek fecsegő énekeiről szóló sorainak értelmezésével kezdődik és a 17. századi költészetben továbbélő szóbeli és írásbeli hagyomány tárgyalásával végződik. A munkát megalapozó ötletek többnyire egyetemi szemináriumok során születettek, ezért a szaktudományos érdeklődés mellett eredetükben is, szerzőjük szándéka szerint is az oktatást szolgálják.

Szerző: Ács Pál

Balassi Kiadó, 2006

A régi magyar irodalom a hosszan élő hagyományok világa volt, olykor mégis megérintette a változás. A 16–17. században lezajló átalakulásokat sokáig csak a modern kor szemüvegén keresztül vizsgálta a tudomány. Arra volt kíváncsi, miként előlegezik ezek a régi metamorfózisok az új irodalmi irányváltásokat. Pedig a régi kor emberének megvoltak a maga eszközei az idők változásának érzékeltetésére. A kötet tanulmányai saját paradigmáiba rajzolják bele a korszak irodalmi fordulatait. A szövegek egyik része a vallásos beszédformák alakulását vizsgálja. Hogyan talál rá Dévai Mátyás, az első magyar reformátor-író a „saját” nyelvére? Miként rendezi át később Újfalvi Imre és Tótfalusi Kis Miklós a magyar reformáció megszilárdulni látszó irodalmi hagyományait? Vajon ők maguk újításnak tekintik-e ezeket az átrendeződéseket? A többi tanulmány a kor világi irodalmának módosulásairól szól. Hogyan néztek szembe a 16. század végi históriás énekmondók Tinódi örökségével? Mi módon viszonyult Rimay János a mestere, Balassi Bálint által kialakított formákhoz, és miként alakított ki egészen újszerű művészi világképet Zrínyi Miklós a teljes korábbi hagyományrend megőrzésével és átértékelésével? Amit mi előrelépésnek látunk, azt ők az eredeti formákhoz való visszatérésként érzékelték. Ezáltal jutottak el önmagukhoz. Ebben az értelemben az „elváltozott idők” a művekben megjelenő személyiség kifinomult alakváltozatait teremtették meg.

Szerző: Petrőczi Éva

Balassi Kiadó, 2005

Két évvel a Fél-szentek és fél-poéták megjelenése után Petrőczi Éva újabb, ezúttal angol nyelvű tanulmánykötetet állított össze az angolszász és hazai puritanizmus  irodalmát (16–17. század) tárgyaló írásaiból,  ezúttal elsődlegesen a külföldi érdeklődőknek szánva kötetét. A könyvben, mint a cím is jelzi, nem csupán kifejezetten puritán, de a puritán eszmékkel, illetve a kontinens protestáns egyházi köreivel rokonszenvező, kapcsolatban lévő írók is szerepelnek. Így az 1554-ben született, sok szempontból Balassi angol „ikerpárjának” számító Sir Philip Sidney, a diplomata-író Sir Henry Wotton, továbbá a világhírűvé vált metafizikus költő, John Donne és az ugyancsak széles körben ismert emblémaszerző, Francis Quarles. A „Lelkipásztorok, professzorok, patrónusok  és nyomdászok” című fejezetben az angolszász szereplők  mellett számos magyar puritán vagy puritanizmus-közeli íróval találkozhatnak az olvasók, Szenci Molnár  Alberttől Medgyesi Pálig, a Franekerben diákoskodó  magyar teológusokig és Szenci Kertész Ábrahámig,  aki számos puritán kiadvány nyomdásza,  szöveggondozója volt. A kötetet két huszadik századi költőről, a családi  hátterét, illetve eszményeit tekintve puritánnak tekinthető, bostoni születésű Sylvia Plathról és az   1995-ben költészeti Nobel-díjra jelölt walesi lelkész-poétáról, R. S. Thomasról szóló írás zárja.

Szerző: Sudár Balázs

Balassi Kiadó, 2005

A Palatics-kódex a 16. századi török hódoltság  kulturális életének páratlan emléke. A muszlim  és a keresztény kultúra közötti kapcsolatot  mutatja be: hét nyelven íródott – törökül, perzsául, arabul, latinul, horvátul, németül és magyarul.  A szövegek sokféle témával foglalkoznak: találunk közöttük Luther-zsoltárokat, magyar karácsonyi  éneket, török verseket és dalszövegeket,  de körömvágási babonákat, asztrológiai feljegyzéseket, török–perzsa társalgási zsebkönyvet, sőt  Korán-kommentárokat is. A török versgyűjtemények  alapján a kézirat keletkezési ideje és helye  is nagy valószínűséggel meghatározható:  a hódoltságban állította össze egy valószínűleg magyar származású renegát 1588/89-ben. A három nagy  csoportba – muszlim klasszikus költészet, török  énekmondás, klasszikus dalszövegek – sorolható versek az oszmán költészet teljes keresztmetszetét adják,  s azt bizonyítják, hogy az oszmán-török kultúra még  a határvidék mostoha körülményei között is virágzott.  E versek éppen azt a közeget villantják fel, amelyet jeles költőnk – s egyben első törökös műfordítónk –,  Balassi Bálint is jól ismert. Az antológia háttereként  a hódoltsági török művelődés, az oszmán  zene- és irodalomtörténet vázlatos ismertetése szolgál.

Szerző: Eckhardt Sándor

Balassi Kiadó, 2004

Eckhardt Sándor, a közelmúlt legkiválóbb Balassi-kutatója több könyvet is írt Balassi Bálintról. Ezek tudós szakmunkák, filológiai tanulmánygyűjtemények. A Balassi Bálint  azonban a nagyközönségnek íródott, máig hitelesnek tekinthető Balassi-életrajz, amelyben vannak ugyan elavult adatok, de egészében véve még mindig a legjobb és legteljesebb munka Balassi életéről. 

Balassi Kiadó, 2004

A Balassi-év tiszteletére, Balassi Bálint születésének napjára megjelentetett album a magyar irodalom első nagy költőjének életét, költői és drámaírói munkásságát, a XVI. század történelmét, zenei életét ismerteti. A kor és a költő ismert kutatóinak – Csörsz Rumen István, Kőszeghy Péter, Pálffy Géza, Szentmártoni Szabó Géza – esszéi-tanulmányai nem tudós szakmunkák: elsősorban a középiskolásoknak és tanáraiknak íródtak, de minden bizonnyal haszonnal forgathatják az egyetemisták és általában a költő iránt érdeklődők. Az albumot számos kép, köztük több korabeli metszet illusztrálja.

Szerző: Kovács József László

Balassi Kiadó, 2010

Kovács József László Sopron, Ráckeve, Budaörs és más nyugat-magyarországi és Pest megyei helységek történetének feltárója, a régi magyar irodalom és német–magyar kapcsolatok kutatója. Elsősorban 16–8. századi témákkal foglalkozik, de hőseinek sorsát követve a 20. századba is elkalandozik. A könyv keresztmetszetét adja sokirányú helytörténeti és irodalmi érdeklődésének, sokféle műfajú, témájú írásai nem véletlenül kapták a Miscellanea alcímet.

A számos kultúrtörténeti adalék közül említsünk meg néhány különösen érdekeset, például Rimay János diplomáciai levelét portai követjárásáról, 1608-ból, meggyőzően bizonyítja, hogy Petőfi diákkorában, Aszódon vagy Selmecbányán, Toldy Ferenc 1828-as Handbuchja segítségével ismerte meg és verstani szempontból követte a magyar irodalom legfontosabb alkotásait. Újdonság az is, hogy Krúdy Gyula barátnője, "Pest rózsája", Pilisi Róza írónő volt, a tanulmány elfelejtett könyveit is elemzi, s kuriózumnak számít egy budaörsi kitelepített asszony naplórészleteinek közreadása a szerző fordításában.

Szerző: Klaniczay Tibor

Balassi Kiadó, 2001

Az 1992-ben elhunyt irodalomtörténész hagyatékából összeállított kötetben helyet kaptak azok az előadások, amelyeket Klaniczay Tibor a hatvanas évek közepe és a nyolcvanas évek vége között olasz, francia, angol vagy német nyelven olvasott fel külföldi konferenciákon, s amelyek magyar nyelven még sosem jelentek meg. Másrészt e könyvben most egybegyűltek azok a korábban csak szakfolyóiratokban napvilágot látott tanulmányai is, melyek a szerzőt leginkább érdeklő kérdésekkel - a magyarországi humanizmussal, az olasz-magyar kölcsönhatásokkal, a magyarországi egyetemekkel, s természetesen a barokk, a reneszánsz és a manierizmus kérdéseivel foglalkoznak. Míg a tanulmányok esetében a példaadó tudományos alaposság, a rendkívül széles körű műveltség és a gondos fogalmazás nyűgözi le az olvasót, az előadások stílusa éppen az élőbeszéd fordulataitól, a retorikus elemektől és a külföldi hallgatóságnak szánt népszerűsítő magyarázatoktól válik igazán élvezetessé.

Szerző: Szabó András

Balassi Kiadó, 1999

A Régi Magyar Könyvtár (Tanulmányok) sorozatban A XVI. század második felének és a XVII. század első három évtizedének Magyarországát, magyar művelődését tárgyaló kötetnek két súlypontja van: az egyik az európai kapcsolat, a másik pedig az ország egy vidéke: Északkelet-Magyarország. Az első fejezet két humanista püspök irodalmi, illetve diplomáciai tevékenységét vizsgálja. A következő részben az Abaúj és Zemplén vármegyékkel kapcsolatos cikkek következnek, majd két írás a korszak irodalmának legkiemelkedőbb személyiségéről, Balassi Bálintról. A negyedik fejezet a külföldi kapcsolatokra összpontosít (tanulás Wittenbergben; Copernicus tanítványa Kassán; illetve a humanista levél műfaja), a záró rész három tanulmánya pedig a XVII. század elejének legjelentősebb késő humanista írójáról, Szenei Molnár Albertről szól. Az egyes írások sokszorosan Összefüggnek egymással: a késő humanista értelmiség tevékenységéről igyekeznek átfogó képet adni, figyelembe véve az irodalom-, egyház-, iskola- és művelődéstörténet eredményeit. 

Sajtó alá rendezte: Kulin Borbála

Szerkesztette: Józan Ildikó

Balassi Kiadó, 2007

Illyés Gyula és Gara László levelezésének válogatott kiadásával nem csupán egy író és műfordítója közötti élethosszig tartó barátság bizonyítékát veheti kezébe az olvasó, de egy figyelemre méltó áttörési kísérlet dokumentumát is. Gara László, akiről a lexikon szűkszavúan annyit ír, hogy Párizsban élt író, újságíró, műfordító, de akinek „munkaköre” néhány szóval valójában leírhatatlan, a megszállottak lelkesedésével dolgozott a magyar irodalom franciaországi népszerűsítésén. Számára a kortárs írók között Illyés volt az első, emberi és irodalmi eszmény; őt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy művészetével megrengesse a franciák legendás közönyösségének falait, s a magyar költészet hangjának képviselőjévé váljon a francia irodalomban. Kötetünk levelezésükből kilencvenhárom dokumentumot közöl.

Szerző: Granasztói Pál

Balassi Kiadó, 2007

Szerző: Kabdebó Lóránt

Balassi Kiadó, 2007

A korábbi könyveiben a huszadik századi klasszikus költészetet feltérképező szerző mondja új könyvéről: „A költészet öntörvényű valami, sokszor együtt halad a történelemmel, másszor éppen szembefordul vele. Ha kell, a rettenetet mondja ki, máskor – még rettenetesebb körülmények között – éppen vigaszt nyújtóan jövendöl virágzó életet a romok felett. A versek ma is születnek, szaporodnak. És mi pedig itt állunk, teoretikusok, versmagyarázók: befogadókként gyönyörködők. Itt vagyok jómagam is, aki kérdezni akarom: hol állunk, hogyan állunk a versekkel? Fogjam kézen azt a már nem is olyan fiatal költőt, akinek folyóirata és költészete élő cáfolat minden költészettagadó aggályra?” Turczi István poézise a világ minden szenvedését és gyönyörét hordozó szövegek összeszerkesztettségéből építi meg világát. Kabdebó Lóránt most egy olyan írószemélyiséget keresett, aki az átok megtörésének pillanatában fogant, és aki képes a tragikus gyönyör megtestesülését reprezentálni költőként, fordítóként, regényíróként és regényfordítóként, szerkesztőként és irodalomszervezőként.

Szerző: Olasz Sándor

Balassi Kiadó, 2006

A kortárs magyar irodalom Kossuth-díjjal is elismert  alkotójáról, mennyiségileg is imponáló életművéről  mindeddig nem jelent meg monográfia. Olasz Sándor  a 20. századi magyar regény poétikai változásait tárgyaló  könyveit követően vállalkozott Sándor Ivánról szóló  monográfiája megírására.  Az elnyújtott pályakezdés után, a novellától, drámától  és színházi kritikától elpártolva Sándor Iván pályája  két alapműfaj, a regény és az esszé kölcsönhatásában  formálódott. A monográfia regényelemzéseket ad  A futárról, A helyszínről, a Ködlovasról, önálló fejezetet  szentel a Századvégi történet, az Arabeszk, a Tengerikavics,  az Átváltozások kertje, A szefforiszi ösvény, a Drága Liv  és Követés című regényeknek. Sándor Iván  esszékorszakából részletesen tárgyalja  a Tiszaeszlár-könyvet, Az idő füstjele, a Leperegnek  a nyolcvanas évek, A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka,  A föld alá vitt tények üzenete című gyűjteményeket.  A monográfia az utóbbi másfél évtized esszéírásában  három fő irányt láttat: az esszénaplókét, a korváltás  ontológiai és filozófiai kérdéseit elemző esszékét  (Séta holdfényben) és a regényelméleti meditációkét  (Rocinante nyomában, A regény jövője).  A monográfiát a műfajként is fölfogható beszélgetések  (Mikoriak a golyónyomok?) és a műhelynapló  (Daniellával a vonaton) elemzése zárja.

Szerző: Bodnár György

Balassi Kiadó, 2005

A most bővített formában megjelenő monográfia  első kiadása 1993-ban jelent meg. Utolsó pályatörténeti  fejezete a Krisztus levétele a keresztről című eposzt mutatta be. Ez az összegező alkotás új korfordulót mutat mind a megidézett történelemben, mind pedig a megidéző költői gondolatmenetben. Nyilatkozataiban ekkor Juhász Ferenc magányról, szegénységről, írói ki- és beszorítottságról számolt be. Szerencsére az írás nem lett hűtlen hozzá, s a következő tíz évben egyszerre tudta kifejezni  reflexióit az új társadalmi-történelmi és irodalomtörténeti jelenségekre,valamint mindezek poétikai  következtetéseit. Helyzetértékelését mindvégig  áthatotta az az eszmény, amely a költészet hatalmát  állítja szembe a lét és az élet képtelenségeivel.  Innen nézve absztrakt versek és új összefüggésekbe helyezett szonettek jeleztek formai változást Juhász Ferenc életművében. S a költő magányos műhelyében tovább folyt a megszerkesztett építés is, sőt minél elszigeteltebbé vált élete, annál nagyobb szerepet kapott benne a lelki egyensúlyt fenntartó tervezés. Így lírai reflexiói, versnaplói, meditációi és alkalmi feladatvállalásai mellett párhuzamosan alkotja meg új nagy kompozícióit, a Macska-époszt vagy a Giordano Brunónak emléket állító, könyv méretű hosszúverset, az Isten elégetett tükrét. A bővített kiadás kedvezőbb arányai között  természetesen nagyobb keretet kaphatott a korábbi korszakok legértékesebb műveinek, az úgynevezett polifonikus verseknek a bemutatása. A monográfus megvalósíthatta régi tervét, és részletesen elemezhette például A szarvassá változott fiút vagy a Vers négy hangra című kompozíciót, és a költő hosszúversek előtti korszakának máig eleven, tömör lírai megnyilatkozásait.

Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Balassi Kiadó, 2010

Déry Tibor hagyatékában megközelítőleg 8000 levél maradt fenn, az íróé és másoké egyaránt. A levelezés felöleli szinte az egész 20. századot, s irodalmunk egyik legmozgalmasabb időszakáról ad élő, hiteles, személyes indítékokkal színezett képet. Déry Tibor levelezésének második egysége 1945-től 1960-ig terjed és továbbra is három kötetből (1945–1950, 1951–1955, 1956–1960) áll. Egységgé az az időszak alakítja, amely az életrajzban a „szép elmélet fonákja” kifejezéssel írható körül. Az utolsó időszak Déry életének legtragikusabb, egyben dokumentumokban leggazdagabb, az 1956-os forradalom s az azt követő esztendők sajátos krónikája. A levelezést számos illusztráció kíséri – korabeli képeslapok, a levélírók portréi és írásai, kötetek, folyóiratok címlapjai.

Szerző: Erdődy Edit

Balassi Kiadó, 2008

„A kaland, az út, a művészet és a természet: ezek a metaforák, illetve gondolati és tematikus tartományok vagy filozófiai, szimbolikus alakzatként működnek. A mindent végiggondolni, mindennea végére járni kifejezésekkel érzékeltetett szellemi habitus s egyúttal írói módszer térbeli metaforája az út és az utazás. (…) Az utazás Kertésznél sohasem társasutazás: mindig magányos és küzdelmekkel, olykor kalandokkal teli út. Nélkülözi a célelvűséget: az útvonal vagy körkörös,  Kertész minden művében strukturális, szervező elvként amilyent a Sorstalanság főszereplője is bejár, vagy bizonytalan, meghatározhatatlan helyre vezet, mint a Gályanapló feljegyzéseiben.

A természet, mint az írás tárgya eddig talán az indokoltnál csekélyebb teret kapott a Kertész-értelmezésekben. „Sétáltam a parkban, porhanyó avaron. Beljebb a fû még zöld volt, rajta rőt meg sárga falevelek, s a többi is úgy lógott már a környező tölgyeken, mint megannyi csüggedt kéz.” ez a Gályanapló lírai hangvételű felütése. Nosztalgikus és fájdalmas visszavágyódásról valami után, ami örökre eltűnt, vagy talán nem is létezett soha.”?

Az új Kertész-monográfia ezt az utat járja végig. Nemcsak a  Kertész-művek gondolatgazdagságára, filozofikus beállítottságára és morális tanulságára figyel, hanem a szöveg szépségére, költõiségére is, s ezt az élményt szeretné megosztani olvasójával.

Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Balassi Kiadó, 2009

Déry Tibor hagyatékában megközelítőleg 8000 levél maradt fenn, az íróé és másoké egyaránt. A levelezés felöleli szinte az egész 20. századot,s irodalmunk egyik legmozgalmasabb időszakáról ad élő, hiteles, személyes indítékokkal színezett képet. Déry Tibor levelezésének második egysége 1945-től 1960-ig terjed, és továbbra is három kötetből áll. Az első (1945–1950) már megjelent, az 1960-ig terjedő dokumentumokat tartalmazó kötet pedig a jövő évben kerül forgalomba. Egységgé az az időszak alakítja, amely az életrajzban a „szép elmélet fonákja” kifejezéssel írható körül. A levelezést számos illusztráció kíséri – korabeli képeslapok, a levélírók portréi és írásai, kötetek, folyóiratok címlapjai.

Szerző: Tverdota György

Balassi Kiadó, 2010

A monográfia második kötete Németh Andor életútját az 1939 áprilisától haláláig, 1953 novemberéig tárgyalja. Az első fejezet a Második emigráció címet viseli. A szerző életútját követve az alábbi alfejezetekre tagolódik: Párizs rejtelmei, Párizs–Souzy–Marseille–Cassis, A cassisi termés, Montaubanban, Újra Párizsban. A második kötet második nagy fejezetének a címe: Megváltozott világban. Az első alfejezet az emigrációból történt hazatérést tárgyalja, a második pedig A Csillag története címet viseli. A záró nagy fejezet első részének a címe: Az emlékirat születése, a másodiké pedig A betű mestere.

A kötetet az író műveinek teljességre törekvő bibliográfiája, egy dokumentumgyűjtemény és egy névmutató egészíti ki. A dokumentumgyűjtemény többsége a Párizsból a közelmúltban hazahozott, publikálatlan fotóanyag.

Szerző: Tverdota György

Balassi Kiadó, 2009

Németh Andor alkotói pályájának bemutatásával az irodalomtörténet-írás régi adósságát törleszti a szerző. Az életmű legismertebb része két József Attiláról szóló monográfiája, amely hosszú időre elég egyoldalúan és szubjektíven határozta meg a költőről kialakult képet. Németh Andor közeli barátságban állt kora számos jeles irodalmárával; Karinthy Frigyes, Déry Tibor, Kuncz Aladár, Arthur Koestler és Kassák Lajos munkásságát kísérte folyamatos figyelemmel kritikusként, szerkesztőként. Naprakészen tájékozódott a magyar mellett a kortárs európai irodalomban is. Szépírói munkássága még felfedezésre vár, líráját József Attila is sokra értékelte. Az irodalomhoz hasonló érdeklődéssel foglalkozott kora filozófusainak tevékenységével is. A monográfia korszakos tagolással követi nyomon Németh Andor életútját, jelen kötet 1939-ig, majd a II. kötet egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig, méltatva és bírálva az írói és kritikusi tevékenységet, tudósi teljesítményét. Egyúttal felvázolja egy jellegzetes, tragikus sorsú közép-európai értelmiségi portréját. 

Szerző: Bakonyi István

Balassi Kiadó, 2001

A Hetek költői csoportosulás egyik kitűnő tagjának, a 2000-ben hatvanesztendős, 2001-ben   Kossuth-díjjal kitüntetett Bella Istvánnak az életművét méltató monográfia végigkíséri a költői indulás, a különböző hatások, az elhallgattatások és útkeresések periódusait. Az utóbbi évek összegző köteteit részletesen tárgyalja, s a műfordításokra és gyermekvers-kötetekre is kitér. A monográfia a Bella István költészetét érintő cikkeket, bírálatokat is sűrűn felidézi, helyenként vitatkozva velük, így a jegyzetapparátusból a fogadtatás bibliográfiája is kibontakozik. A kötetben a Bella-életmű könyvjegyzéke is megtalálható.