Irodalomtudomány

Szerző: Nagy Imre

Balassi Kiadó, 2007

A monográfia középpontjában Csokonai három vígjátékának, a Gersonnak, a Culturának és Az özvegy Karnyónénak elemző értelmezése áll. A szerző e szövegek háttereként megrajzolja a magyar komédia 18. századi történetét; ebben a közegben Csokonai munkáinak eddig kevéssé ismert vonásai tárulnak fel. Új megvilágításba kerül a korabeli kultúra, a nemzeti hagyományok, az egyén és a nyelvi közösség, a férfi és a nő viszonyának kérdése. Mintegy száz olyan vígjátékot elemez, amelyek a jezsuita, a piarista, a pálos, a ferences, a minorita és a protestáns közegben születtek, s amelyek a század végére kialakuló magyar vígjátékhagyományt formálták. A szerző a dráma- és színháztörténeti szempontokat poétikai és nyelvelméleti összefüggésbe helyezi.

Második javított, bővített kiadás

Összeállította: Békés Enikő

Balassi Kiadó, 2006

Janus Pannonius (1434–1472) a magyarországi  humanizmus legnagyobb hatású költője. Itáliai  tanulmányai után az Alpokon túl elsőként  honosította meg a neolatin költészetet. A bibliográfia arra vállalkozott, hogy  egybegyűjtse a Janus Pannonius-szövegkiadások,  a költeményekről készült fordítások,  illetve a szakirodalom bibliográfiai adatait  a magyar mellett olasz és angol nyelven.  A 2002-es első kiadás frissített és névmutatóval  ellátott javított változatának megjelentetését  különösen indokolttá tette a Nemzetközi  Neolatin Tudományok Társaságának  (IANLS) 13. konferenciája, melyet 2006-ban  Magyarországon rendeztek meg. 

Szerző: Balázs Mihály

Balassi Kiadó, 2006

A zömmel magyar nyelven még publikálatlan  dolgozatok a nemzetközi kutatások friss tendenciáira támaszkodva a felekezetek kiformálódásának  és intézményesülésének magyarországi és erdélyi sajátosságait mutatják be. Két átfogóbb írás után  esettanulmányok tárják fel a szentháromságtagadók  és a jezsuiták olykor párhuzamos, máskor egymásnak  feszülő és drámai konfliktusokban kicsúcsosodó  törekvéseit. Az ezekre épülő négy szorosabban  véve is irodalomtörténeti dolgozat olyan, a hitviták  közegében született, latin és magyar nyelvű szövegek  elemzésére vállalkozik, amelyeket a korabeli szabályrendszertől való eltérés s a fikció kivételesen  intenzív jelenléte kapcsol össze. Ezeket a jellemzőket  kibontó új értelmezésekkel találkozhat a kötetben  az olvasó a magyar irodalomtörténet olyan rejtélyesen  izgalmas darabjairól, mint a Balassa Menyhárt  árultatásáról írott komédia vagy Pázmány Péter  Öt szép levél című műve. A reformáció kora latin  irodalmából Jacobus Palaeologusnak eszmetörténeti  és poétikai szempontból is páratlanul érdekes  szövegeit elemzi két tanulmány is, akinek erdélyi  kezek megőrizte életművéből nem régen gazdag  magyar nyelvű válogatás  látott napvilágot.

Szerző: Jankovits László

Balassi Kiadó, 2006

A kötetbe rendezett tanulmányok az elmúlt húsz év során születtek. Közös témájuk a szóbeli és írásbeli költészet, illetve megítélésük mesterségbeli hagyománya: egyrészt a szóbeli költészetnek emlékezetet segítő nyelvhasználata, másrészt az a grammatikai, retorikai, mitológiai mesterség, amelyet görög hatásra a római iskolákban dolgoztak ki, s amely a középkorban és a reneszánszban különbözőképpen megváltozva tovább élt. A tanulmányok sora P. mester történeti munkájának a parasztok hamis meséiről és a mulattató énekesek fecsegő énekeiről szóló sorainak értelmezésével kezdődik és a 17. századi költészetben továbbélő szóbeli és írásbeli hagyomány tárgyalásával végződik. A munkát megalapozó ötletek többnyire egyetemi szemináriumok során születettek, ezért a szaktudományos érdeklődés mellett eredetükben is, szerzőjük szándéka szerint is az oktatást szolgálják.

Szerző: Ács Pál

Balassi Kiadó, 2006

A régi magyar irodalom a hosszan élő hagyományok világa volt, olykor mégis megérintette a változás. A 16–17. században lezajló átalakulásokat sokáig csak a modern kor szemüvegén keresztül vizsgálta a tudomány. Arra volt kíváncsi, miként előlegezik ezek a régi metamorfózisok az új irodalmi irányváltásokat. Pedig a régi kor emberének megvoltak a maga eszközei az idők változásának érzékeltetésére. A kötet tanulmányai saját paradigmáiba rajzolják bele a korszak irodalmi fordulatait. A szövegek egyik része a vallásos beszédformák alakulását vizsgálja. Hogyan talál rá Dévai Mátyás, az első magyar reformátor-író a „saját” nyelvére? Miként rendezi át később Újfalvi Imre és Tótfalusi Kis Miklós a magyar reformáció megszilárdulni látszó irodalmi hagyományait? Vajon ők maguk újításnak tekintik-e ezeket az átrendeződéseket? A többi tanulmány a kor világi irodalmának módosulásairól szól. Hogyan néztek szembe a 16. század végi históriás énekmondók Tinódi örökségével? Mi módon viszonyult Rimay János a mestere, Balassi Bálint által kialakított formákhoz, és miként alakított ki egészen újszerű művészi világképet Zrínyi Miklós a teljes korábbi hagyományrend megőrzésével és átértékelésével? Amit mi előrelépésnek látunk, azt ők az eredeti formákhoz való visszatérésként érzékelték. Ezáltal jutottak el önmagukhoz. Ebben az értelemben az „elváltozott idők” a művekben megjelenő személyiség kifinomult alakváltozatait teremtették meg.

Szerző: Petrőczi Éva

Balassi Kiadó, 2005

Két évvel a Fél-szentek és fél-poéták megjelenése után Petrőczi Éva újabb, ezúttal angol nyelvű tanulmánykötetet állított össze az angolszász és hazai puritanizmus  irodalmát (16–17. század) tárgyaló írásaiból,  ezúttal elsődlegesen a külföldi érdeklődőknek szánva kötetét. A könyvben, mint a cím is jelzi, nem csupán kifejezetten puritán, de a puritán eszmékkel, illetve a kontinens protestáns egyházi köreivel rokonszenvező, kapcsolatban lévő írók is szerepelnek. Így az 1554-ben született, sok szempontból Balassi angol „ikerpárjának” számító Sir Philip Sidney, a diplomata-író Sir Henry Wotton, továbbá a világhírűvé vált metafizikus költő, John Donne és az ugyancsak széles körben ismert emblémaszerző, Francis Quarles. A „Lelkipásztorok, professzorok, patrónusok  és nyomdászok” című fejezetben az angolszász szereplők  mellett számos magyar puritán vagy puritanizmus-közeli íróval találkozhatnak az olvasók, Szenci Molnár  Alberttől Medgyesi Pálig, a Franekerben diákoskodó  magyar teológusokig és Szenci Kertész Ábrahámig,  aki számos puritán kiadvány nyomdásza,  szöveggondozója volt. A kötetet két huszadik századi költőről, a családi  hátterét, illetve eszményeit tekintve puritánnak tekinthető, bostoni születésű Sylvia Plathról és az   1995-ben költészeti Nobel-díjra jelölt walesi lelkész-poétáról, R. S. Thomasról szóló írás zárja.

Szerző: Sudár Balázs

Balassi Kiadó, 2005

A Palatics-kódex a 16. századi török hódoltság  kulturális életének páratlan emléke. A muszlim  és a keresztény kultúra közötti kapcsolatot  mutatja be: hét nyelven íródott – törökül, perzsául, arabul, latinul, horvátul, németül és magyarul.  A szövegek sokféle témával foglalkoznak: találunk közöttük Luther-zsoltárokat, magyar karácsonyi  éneket, török verseket és dalszövegeket,  de körömvágási babonákat, asztrológiai feljegyzéseket, török–perzsa társalgási zsebkönyvet, sőt  Korán-kommentárokat is. A török versgyűjtemények  alapján a kézirat keletkezési ideje és helye  is nagy valószínűséggel meghatározható:  a hódoltságban állította össze egy valószínűleg magyar származású renegát 1588/89-ben. A három nagy  csoportba – muszlim klasszikus költészet, török  énekmondás, klasszikus dalszövegek – sorolható versek az oszmán költészet teljes keresztmetszetét adják,  s azt bizonyítják, hogy az oszmán-török kultúra még  a határvidék mostoha körülményei között is virágzott.  E versek éppen azt a közeget villantják fel, amelyet jeles költőnk – s egyben első törökös műfordítónk –,  Balassi Bálint is jól ismert. Az antológia háttereként  a hódoltsági török művelődés, az oszmán  zene- és irodalomtörténet vázlatos ismertetése szolgál.

Szerző: Eckhardt Sándor

Balassi Kiadó, 2004

Eckhardt Sándor, a közelmúlt legkiválóbb Balassi-kutatója több könyvet is írt Balassi Bálintról. Ezek tudós szakmunkák, filológiai tanulmánygyűjtemények. A Balassi Bálint  azonban a nagyközönségnek íródott, máig hitelesnek tekinthető Balassi-életrajz, amelyben vannak ugyan elavult adatok, de egészében véve még mindig a legjobb és legteljesebb munka Balassi életéről. 

Balassi Kiadó, 2004

A Balassi-év tiszteletére, Balassi Bálint születésének napjára megjelentetett album a magyar irodalom első nagy költőjének életét, költői és drámaírói munkásságát, a XVI. század történelmét, zenei életét ismerteti. A kor és a költő ismert kutatóinak – Csörsz Rumen István, Kőszeghy Péter, Pálffy Géza, Szentmártoni Szabó Géza – esszéi-tanulmányai nem tudós szakmunkák: elsősorban a középiskolásoknak és tanáraiknak íródtak, de minden bizonnyal haszonnal forgathatják az egyetemisták és általában a költő iránt érdeklődők. Az albumot számos kép, köztük több korabeli metszet illusztrálja.

Szerző: Kovács József László

Balassi Kiadó, 2010

Kovács József László Sopron, Ráckeve, Budaörs és más nyugat-magyarországi és Pest megyei helységek történetének feltárója, a régi magyar irodalom és német–magyar kapcsolatok kutatója. Elsősorban 16–8. századi témákkal foglalkozik, de hőseinek sorsát követve a 20. századba is elkalandozik. A könyv keresztmetszetét adja sokirányú helytörténeti és irodalmi érdeklődésének, sokféle műfajú, témájú írásai nem véletlenül kapták a Miscellanea alcímet.

A számos kultúrtörténeti adalék közül említsünk meg néhány különösen érdekeset, például Rimay János diplomáciai levelét portai követjárásáról, 1608-ból, meggyőzően bizonyítja, hogy Petőfi diákkorában, Aszódon vagy Selmecbányán, Toldy Ferenc 1828-as Handbuchja segítségével ismerte meg és verstani szempontból követte a magyar irodalom legfontosabb alkotásait. Újdonság az is, hogy Krúdy Gyula barátnője, "Pest rózsája", Pilisi Róza írónő volt, a tanulmány elfelejtett könyveit is elemzi, s kuriózumnak számít egy budaörsi kitelepített asszony naplórészleteinek közreadása a szerző fordításában.

Szerző: Szörényi László

Balassi Kiadó, 2010

Ötödfélszáz év magyar irodalmi rejtvényeit bogozza ez a kötet, amelynek középpontjában egy remekmű áll: Zrínyi Miklós Syrenája. Zrínyire hat a teljes antikvitás, de mellette Dante, Petrarca népnyelven, azaz olaszul írt művei is; Zrínyi hatása pedig jól felismerhető a XVIII. század végén a magyar irodalom újjászületésében.

Petrarca munkásságával, eszmetörténeti hatásával több tanulmány is foglalkozik. Külön érdekessége a kötetnek Dante magyar vonatkozásainak újragondolása, amely a szerző szerint ahhoz a felvetéshez vezethet, hogy a Pokol egy – mindmáig megfejthetetlen nyelven írott – sora magyarul értelmezhető; Dugonics András nagy latin regénye az Aranygyapjúért útra kelő hősökről pedig legendás ősmagyar szereplőket is teremt.

Szerző: Klaniczay Tibor

Balassi Kiadó, 2001

Az 1992-ben elhunyt irodalomtörténész hagyatékából összeállított kötetben helyet kaptak azok az előadások, amelyeket Klaniczay Tibor a hatvanas évek közepe és a nyolcvanas évek vége között olasz, francia, angol vagy német nyelven olvasott fel külföldi konferenciákon, s amelyek magyar nyelven még sosem jelentek meg. Másrészt e könyvben most egybegyűltek azok a korábban csak szakfolyóiratokban napvilágot látott tanulmányai is, melyek a szerzőt leginkább érdeklő kérdésekkel - a magyarországi humanizmussal, az olasz-magyar kölcsönhatásokkal, a magyarországi egyetemekkel, s természetesen a barokk, a reneszánsz és a manierizmus kérdéseivel foglalkoznak. Míg a tanulmányok esetében a példaadó tudományos alaposság, a rendkívül széles körű műveltség és a gondos fogalmazás nyűgözi le az olvasót, az előadások stílusa éppen az élőbeszéd fordulataitól, a retorikus elemektől és a külföldi hallgatóságnak szánt népszerűsítő magyarázatoktól válik igazán élvezetessé.

Szerző: Szabó András

Balassi Kiadó, 1999

A Régi Magyar Könyvtár (Tanulmányok) sorozatban A XVI. század második felének és a XVII. század első három évtizedének Magyarországát, magyar művelődését tárgyaló kötetnek két súlypontja van: az egyik az európai kapcsolat, a másik pedig az ország egy vidéke: Északkelet-Magyarország. Az első fejezet két humanista püspök irodalmi, illetve diplomáciai tevékenységét vizsgálja. A következő részben az Abaúj és Zemplén vármegyékkel kapcsolatos cikkek következnek, majd két írás a korszak irodalmának legkiemelkedőbb személyiségéről, Balassi Bálintról. A negyedik fejezet a külföldi kapcsolatokra összpontosít (tanulás Wittenbergben; Copernicus tanítványa Kassán; illetve a humanista levél műfaja), a záró rész három tanulmánya pedig a XVII. század elejének legjelentősebb késő humanista írójáról, Szenei Molnár Albertről szól. Az egyes írások sokszorosan Összefüggnek egymással: a késő humanista értelmiség tevékenységéről igyekeznek átfogó képet adni, figyelembe véve az irodalom-, egyház-, iskola- és művelődéstörténet eredményeit. 

Sajtó alá rendezte: Kulin Borbála

Szerkesztette: Józan Ildikó

Balassi Kiadó, 2007

Illyés Gyula és Gara László levelezésének válogatott kiadásával nem csupán egy író és műfordítója közötti élethosszig tartó barátság bizonyítékát veheti kezébe az olvasó, de egy figyelemre méltó áttörési kísérlet dokumentumát is. Gara László, akiről a lexikon szűkszavúan annyit ír, hogy Párizsban élt író, újságíró, műfordító, de akinek „munkaköre” néhány szóval valójában leírhatatlan, a megszállottak lelkesedésével dolgozott a magyar irodalom franciaországi népszerűsítésén. Számára a kortárs írók között Illyés volt az első, emberi és irodalmi eszmény; őt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy művészetével megrengesse a franciák legendás közönyösségének falait, s a magyar költészet hangjának képviselőjévé váljon a francia irodalomban. Kötetünk levelezésükből kilencvenhárom dokumentumot közöl.

Szerző: Granasztói Pál

Balassi Kiadó, 2007

Az építészként nagyrabecsült tudós és szakíró élete második felében a szépirodalom területén is sikeresnek bizonyult. Önéletrajza 1961-ben jelent meg, majd a nagy sikerre való tekintettel 1965-ben második, bővített kiadás is napvilágot látott. A szerző művelődéstörténettel foglalkozó unokája a családi archívumot rendezve összegyűjtötte az önéletrajzhoz tartozó képeket, kiválogatta az önéletírás legmarkánsabb részleteit. Az így keletkezett új minőségű kézirat izgalmas és kíméletlenül őszinte képet vázol Granasztói Pál életútján túl egy XIX–XX. században élt polgárcsalád életéről, enteriőrjéről, egy letűnt életforma alkonyáról. Granasztói Pál az építész fegyelmezett szemléletével, a valóság apró mozaikjaiból építi fel színes világát. A szépen illusztrált könyv élvezetes olvasmány és hiteles történelmi tabló, amelynek külön aktualitást ad Granasztói születésének 2008-ban esedékes 100. évfordulója.

Szerző: Kabdebó Lóránt

Balassi Kiadó, 2007

A korábbi könyveiben a huszadik századi klasszikus költészetet feltérképező szerző mondja új könyvéről: „A költészet öntörvényű valami, sokszor együtt halad a történelemmel, másszor éppen szembefordul vele. Ha kell, a rettenetet mondja ki, máskor – még rettenetesebb körülmények között – éppen vigaszt nyújtóan jövendöl virágzó életet a romok felett. A versek ma is születnek, szaporodnak. És mi pedig itt állunk, teoretikusok, versmagyarázók: befogadókként gyönyörködők. Itt vagyok jómagam is, aki kérdezni akarom: hol állunk, hogyan állunk a versekkel? Fogjam kézen azt a már nem is olyan fiatal költőt, akinek folyóirata és költészete élő cáfolat minden költészettagadó aggályra?” Turczi István poézise a világ minden szenvedését és gyönyörét hordozó szövegek összeszerkesztettségéből építi meg világát. Kabdebó Lóránt most egy olyan írószemélyiséget keresett, aki az átok megtörésének pillanatában fogant, és aki képes a tragikus gyönyör megtestesülését reprezentálni költőként, fordítóként, regényíróként és regényfordítóként, szerkesztőként és irodalomszervezőként.

Szerző: Olasz Sándor

Balassi Kiadó, 2006

A kortárs magyar irodalom Kossuth-díjjal is elismert  alkotójáról, mennyiségileg is imponáló életművéről  mindeddig nem jelent meg monográfia. Olasz Sándor  a 20. századi magyar regény poétikai változásait tárgyaló  könyveit követően vállalkozott Sándor Ivánról szóló  monográfiája megírására.  Az elnyújtott pályakezdés után, a novellától, drámától  és színházi kritikától elpártolva Sándor Iván pályája  két alapműfaj, a regény és az esszé kölcsönhatásában  formálódott. A monográfia regényelemzéseket ad  A futárról, A helyszínről, a Ködlovasról, önálló fejezetet  szentel a Századvégi történet, az Arabeszk, a Tengerikavics,  az Átváltozások kertje, A szefforiszi ösvény, a Drága Liv  és Követés című regényeknek. Sándor Iván  esszékorszakából részletesen tárgyalja  a Tiszaeszlár-könyvet, Az idő füstjele, a Leperegnek  a nyolcvanas évek, A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka,  A föld alá vitt tények üzenete című gyűjteményeket.  A monográfia az utóbbi másfél évtized esszéírásában  három fő irányt láttat: az esszénaplókét, a korváltás  ontológiai és filozófiai kérdéseit elemző esszékét  (Séta holdfényben) és a regényelméleti meditációkét  (Rocinante nyomában, A regény jövője).  A monográfiát a műfajként is fölfogható beszélgetések  (Mikoriak a golyónyomok?) és a műhelynapló  (Daniellával a vonaton) elemzése zárja.

Szerző: Bodnár György

Balassi Kiadó, 2005

A most bővített formában megjelenő monográfia  első kiadása 1993-ban jelent meg. Utolsó pályatörténeti  fejezete a Krisztus levétele a keresztről című eposzt mutatta be. Ez az összegező alkotás új korfordulót mutat mind a megidézett történelemben, mind pedig a megidéző költői gondolatmenetben. Nyilatkozataiban ekkor Juhász Ferenc magányról, szegénységről, írói ki- és beszorítottságról számolt be. Szerencsére az írás nem lett hűtlen hozzá, s a következő tíz évben egyszerre tudta kifejezni  reflexióit az új társadalmi-történelmi és irodalomtörténeti jelenségekre,valamint mindezek poétikai  következtetéseit. Helyzetértékelését mindvégig  áthatotta az az eszmény, amely a költészet hatalmát  állítja szembe a lét és az élet képtelenségeivel.  Innen nézve absztrakt versek és új összefüggésekbe helyezett szonettek jeleztek formai változást Juhász Ferenc életművében. S a költő magányos műhelyében tovább folyt a megszerkesztett építés is, sőt minél elszigeteltebbé vált élete, annál nagyobb szerepet kapott benne a lelki egyensúlyt fenntartó tervezés. Így lírai reflexiói, versnaplói, meditációi és alkalmi feladatvállalásai mellett párhuzamosan alkotja meg új nagy kompozícióit, a Macska-époszt vagy a Giordano Brunónak emléket állító, könyv méretű hosszúverset, az Isten elégetett tükrét. A bővített kiadás kedvezőbb arányai között  természetesen nagyobb keretet kaphatott a korábbi korszakok legértékesebb műveinek, az úgynevezett polifonikus verseknek a bemutatása. A monográfus megvalósíthatta régi tervét, és részletesen elemezhette például A szarvassá változott fiút vagy a Vers négy hangra című kompozíciót, és a költő hosszúversek előtti korszakának máig eleven, tömör lírai megnyilatkozásait.

Szerző: Halmai Tamás

Balassi Kiadó, 2010

Takács Zsuzsa kétségtelenül egyik legjelentősebb kortársunk. Költészetét műfordítói, esszé- és prózaírói munkásságát eddig jobbára csak alkalmi kritikák, szórványos értelmezések méltatták. Ideje tehát az életmű monografikus feldolgozásának, a pályakép és a recepció részletesebb áttekintésének. Ideje, hogy versolvasó közönség előtt is nyilvánvalóvá váljék: kivételes tehetségű alkotó él közöttünk.

A kismonográfia fiatal szerzője irodalomkritikus, költő. 2005 óta több önálló kötettel jelentkezett már.

Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Balassi Kiadó, 2010

Déry Tibor hagyatékában megközelítőleg 8000 levél maradt fenn, az íróé és másoké egyaránt. A levelezés felöleli szinte az egész 20. századot, s irodalmunk egyik legmozgalmasabb időszakáról ad élő, hiteles, személyes indítékokkal színezett képet. Déry Tibor levelezésének második egysége 1945-től 1960-ig terjed és továbbra is három kötetből (1945–1950, 1951–1955, 1956–1960) áll. Egységgé az az időszak alakítja, amely az életrajzban a „szép elmélet fonákja” kifejezéssel írható körül. Az utolsó időszak Déry életének legtragikusabb, egyben dokumentumokban leggazdagabb, az 1956-os forradalom s az azt követő esztendők sajátos krónikája. A levelezést számos illusztráció kíséri – korabeli képeslapok, a levélírók portréi és írásai, kötetek, folyóiratok címlapjai.

Szerző: Erdődy Edit

Balassi Kiadó, 2008

„A kaland, az út, a művészet és a természet: ezek a metaforák, illetve gondolati és tematikus tartományok vagy filozófiai, szimbolikus alakzatként működnek. A mindent végiggondolni, mindennea végére járni kifejezésekkel érzékeltetett szellemi habitus s egyúttal írói módszer térbeli metaforája az út és az utazás. (…) Az utazás Kertésznél sohasem társasutazás: mindig magányos és küzdelmekkel, olykor kalandokkal teli út. Nélkülözi a célelvűséget: az útvonal vagy körkörös,  Kertész minden művében strukturális, szervező elvként amilyent a Sorstalanság főszereplője is bejár, vagy bizonytalan, meghatározhatatlan helyre vezet, mint a Gályanapló feljegyzéseiben.

A természet, mint az írás tárgya eddig talán az indokoltnál csekélyebb teret kapott a Kertész-értelmezésekben. „Sétáltam a parkban, porhanyó avaron. Beljebb a fû még zöld volt, rajta rőt meg sárga falevelek, s a többi is úgy lógott már a környező tölgyeken, mint megannyi csüggedt kéz.” ez a Gályanapló lírai hangvételű felütése. Nosztalgikus és fájdalmas visszavágyódásról valami után, ami örökre eltűnt, vagy talán nem is létezett soha.”?

Az új Kertész-monográfia ezt az utat járja végig. Nemcsak a  Kertész-művek gondolatgazdagságára, filozofikus beállítottságára és morális tanulságára figyel, hanem a szöveg szépségére, költõiségére is, s ezt az élményt szeretné megosztani olvasójával.

Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Balassi Kiadó, 2009

Déry Tibor hagyatékában megközelítőleg 8000 levél maradt fenn, az íróé és másoké egyaránt. A levelezés felöleli szinte az egész 20. századot,s irodalmunk egyik legmozgalmasabb időszakáról ad élő, hiteles, személyes indítékokkal színezett képet. Déry Tibor levelezésének második egysége 1945-től 1960-ig terjed, és továbbra is három kötetből áll. Az első (1945–1950) már megjelent, az 1960-ig terjedő dokumentumokat tartalmazó kötet pedig a jövő évben kerül forgalomba. Egységgé az az időszak alakítja, amely az életrajzban a „szép elmélet fonákja” kifejezéssel írható körül. A levelezést számos illusztráció kíséri – korabeli képeslapok, a levélírók portréi és írásai, kötetek, folyóiratok címlapjai.

Szerző: Tverdota György

Balassi Kiadó, 2010

A monográfia második kötete Németh Andor életútját az 1939 áprilisától haláláig, 1953 novemberéig tárgyalja. Az első fejezet a Második emigráció címet viseli. A szerző életútját követve az alábbi alfejezetekre tagolódik: Párizs rejtelmei, Párizs–Souzy–Marseille–Cassis, A cassisi termés, Montaubanban, Újra Párizsban. A második kötet második nagy fejezetének a címe: Megváltozott világban. Az első alfejezet az emigrációból történt hazatérést tárgyalja, a második pedig A Csillag története címet viseli. A záró nagy fejezet első részének a címe: Az emlékirat születése, a másodiké pedig A betű mestere.

A kötetet az író műveinek teljességre törekvő bibliográfiája, egy dokumentumgyűjtemény és egy névmutató egészíti ki. A dokumentumgyűjtemény többsége a Párizsból a közelmúltban hazahozott, publikálatlan fotóanyag.

Szerző: Tverdota György

Balassi Kiadó, 2009

Németh Andor alkotói pályájának bemutatásával az irodalomtörténet-írás régi adósságát törleszti a szerző. Az életmű legismertebb része két József Attiláról szóló monográfiája, amely hosszú időre elég egyoldalúan és szubjektíven határozta meg a költőről kialakult képet. Németh Andor közeli barátságban állt kora számos jeles irodalmárával; Karinthy Frigyes, Déry Tibor, Kuncz Aladár, Arthur Koestler és Kassák Lajos munkásságát kísérte folyamatos figyelemmel kritikusként, szerkesztőként. Naprakészen tájékozódott a magyar mellett a kortárs európai irodalomban is. Szépírói munkássága még felfedezésre vár, líráját József Attila is sokra értékelte. Az irodalomhoz hasonló érdeklődéssel foglalkozott kora filozófusainak tevékenységével is. A monográfia korszakos tagolással követi nyomon Németh Andor életútját, jelen kötet 1939-ig, majd a II. kötet egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig, méltatva és bírálva az írói és kritikusi tevékenységet, tudósi teljesítményét. Egyúttal felvázolja egy jellegzetes, tragikus sorsú közép-európai értelmiségi portréját. 

Szerző: Bakonyi István

Balassi Kiadó, 2001

A Hetek költői csoportosulás egyik kitűnő tagjának, a 2000-ben hatvanesztendős, 2001-ben   Kossuth-díjjal kitüntetett Bella Istvánnak az életművét méltató monográfia végigkíséri a költői indulás, a különböző hatások, az elhallgattatások és útkeresések periódusait. Az utóbbi évek összegző köteteit részletesen tárgyalja, s a műfordításokra és gyermekvers-kötetekre is kitér. A monográfia a Bella István költészetét érintő cikkeket, bírálatokat is sűrűn felidézi, helyenként vitatkozva velük, így a jegyzetapparátusból a fogadtatás bibliográfiája is kibontakozik. A kötetben a Bella-életmű könyvjegyzéke is megtalálható.

Szerző: Halmai Tamás

Balassi Kiadó, 2011

Székely Magda (1936–2007) költészetének intellektuális miszticizmusa – ez a „laikus misztika”, ahogy Pályi András fogalmaz – nem szokványos jelenség a közelmúlt s a jelen magyar irodalmában. Az intertextusok játékát, az irónia retorikáját és a dalszerűség alakváltozatait kedvezményező lírai megszólalásformák korában a költő alkotásait a korábbinál is mélyebb kritikai csönd (s talán tanácstalanság) övezi. Azonban nehéz elképzelnünk, hogy a Székely-féle versnyelv konok szelídsége előtt, előbb vagy utóbb, végre ne nyílnék meg a kánoni érdeklődés. Annál is inkább, mivel itt nem csupán a versnyelvi magatartás zavarba ejtő finomsága s a metafizikai kérdésirányok következetes képviselete tarthat számot megkülönböztetett befogadói figyelemre, de a poétikai kimunkáltság, az esztétikai összetettség kivételesen magas foka is. (Részlet a Bevezetőből)

Sajtó alá rendezte: Pintér Borbála, Somogyi Gréta

Balassi Kiadó, 2007

Kemény Zsigmond, aki vitathatatlanul a legnagyobb magyar prózaírók egyike, a reformkor vezető publicistája is volt. Abba a szűk, néhány fős csoportba tartozott, akik kidolgozták a kiegyezés és a dualizmus elméleti alapjait. Levelezésének közreadása a magyar irodalomtörténet és történettudomány régi adóssága. A kötet nem csupán az általa 1831 és 1870 között írott, hanem a hozzá küldött leveleket is közli. A Kemény-levelezés korpuszát 34, eddig ismeretlen levél és három, magángyűjteményben lévő misszilis is gazdagítja. A levelekből fény derül az erdélyi és a magyar liberálisok kapcsolatára, és arra is, hogy a liberális nemzetállam magyar változatának belső ellentmondásai már ekkor jelentkeztek. 

Szerző: Orosz László

Balassi Kiadó, 2007

A könyv tizenhét fejezetének címe egy-egy kérdés Katona József életével, egyéniségével, műveinek létrejöttével, sorsával, értelmezésével kapcsolatban. Van, amelyikre talált választ a szerző, másokról az eltérő véleményeket szembesítette, néhol pedig csak valószínűsíthető feltételezésekre jutott. Németh László rejtélyes költőnek nevezte Katonát. E könyvnek az a célja, hogy bevilágítson a kortársaitól oly kevés figyelemre méltatott, irodalomtörténeti rangját csak évtizedekkel a halála után elnyerő költő életét és műveit övező homályba. Bizonyára lesz hozadéka az irodalomtörténeti kutatás számára is, főként azonban szélesebb közönség (tanárok, diákok) figyelmét szeretné fölkelteni, ébren tartani irodalmunk egyik legnagyobbja iránt.

Szerző: S. Varga Pál

Balassi Kiadó, 2005

A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban. A kultúrantropológia és a fenomenológiai szociológia tanulságait felhasználó elemzés szerint a 18–19. századi európai civilizációban a kereszténység mint közös kulturális mintázat elveszti uralkodó szerepét, s e szerepbe a nemzet kerül. A 19. századi Magyarországon azonban még sem a nemzet, sem az irodalom fogalma nem egységes; az előbbi három, az utóbbi két különböző jelentésben szerepel. Joseph von Hormayr körének programjában a nemzet mint államközösség játssza a főszerepet; e program az „osztrák nemzet” közös történeti narratívájának megvalósítását várja az irodalomtól. A Toldy Ferenc által kiteljesített eredetközösségi narratívában,  amely Kézai nemesi nemzetfogalmán alapul, az irodalom a litterae, a nemesség idegen gyökerű  írásos kultúrájának eleme, amely – mint a nemzet  a néppel – kibővítendő a népköltészettel. A nemzeti irodalom hagyományközösségi paradigmájában, amelyet  Kölcsey, Erdélyi, Gyulai és a két Arany képvisel, a nemzet hagyományozódó kulturális mintázatot jelent. Az irodalom alapja itt a nyelvből születő orális költészet.  Mivel ennek nyomait csak a népköltészet őrizte meg, nemzeti irodalom csak ezen alapulhat. Ha e két utóbbi rendszer a nemzeti kultúra egységesülése során elkerülhetetlen akkulturáció  ellentétes programjait képviseli, az irodalomtörténet-írás később lényegében az eredetközösségi rendszer javára  döntötte el a dilemmát.

Szerző: Kőszeghy Péter

Balassi Kiadó, 2008

A könyv Balassi Bálint, az első magyar költő életrajzát mondja el, monografikus részletességgel. A szerző törekszik rá, hogy a sajátja mellett más narrációkat is megszólaltasson, és megkísérli, hogy szembenézzen a „szép mesével”, az életrajzra rakódott mitologikus elemekkel. Legfontosabb módszertani eszköze: következetesen megszünteti a szabad átjárást fikció és történelmi tény között. A kiadatlan forrásokat is felhasználó életrajz az erdélyi út, az Anna-szerelem, a gonosz nagybácsi (Balassa András) kérdésében több ponton kérdőjelezi meg az eddigi Balassi-képet. 

Balassi Kiadó, 2008

A magyar irodalom lehetőségeit az európai kontextusban azon szerzők példáján keresztül vizsgálja a kötet (Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Márai Sándor, Esterházy Péter, Nádas Péter, Kertész Imre, Závada Pál, Szabó Magda stb.) , akiknek írásai számos nyelven megjelentek. Feltérképezik, hogyan fogadta az idegen nyelvű közönség műveiket, és ezen szövegek mit jelenthetnek más kultúrákban, illetve az értelmezői közösség kitágulása miként módosítja a magyar nyelven születő művek kontextusát. Számot vet azzal, mely fő kérdések, elvek és gondolatkonstrukciók mentén értelmezi a magyar irodalmat a német, francia, angolszász, olasz, cseh, szlovák, skandináv stb. közönség. Áttekinti a magyar irodalom közölhetőségének kérdését a fogadó kultúra aspektusából, megvizsgálja azt, hogy például egy-egy magyar alakhoz vagy történethez a fogadó kultúrában fűződnek-e sajátos jelentéstartalmak. Elemzi, hogy a magyar irodalom elterjedése milyen tényezőknek köszönhető.

Balassi Kiadó, 2008

Borzsák István, Csehy Zoltán, Déry Balázs, Kúnos  László, Lator László, Parti Nagy Lajos, Szepessy Tibor,  Tőzsér Árpád és mások fordítói presztízsről, tekintélyről,  átírásról, újrafordításról, műfordítói hagyományról,  elődökről, mintákról, példaképekről, kiadókról,  pártközpontról, irodalmi szempontokról és politikai  korlátokról stb.  „Az életem egyik legnagyobb élménye a Réz Ádám-féle  Svejk. És erre a bohémisták azt mondják, hogy nem jó  fordítás, a nyomába sem ér annak, amit a Hasek tud.  Réz Ádám ugye azért tanult meg csehül, hogy  lefordítsa a Svejket. Nekem meg az egyik legfontosabb  szövege volt a világirodalomnak ez a fordítás.”  (Parti Nagy Lajos)  „Az irodalmi fordítás majdhogynem az úri passzió  kategóriájába tartozik. Az általam ismert jó fordítók  többsége így is csinálja, miközben persze próbálkozik  a szakma mindenfélét elérni. De hát én, aki itt az asztal  két oldalán ülök egyszerre, én látom, hogy ez nem  hozzáállás kérdése, hanem hogy ennyi a kereslet.  A fordítót végső soron az olvasók fizetik meg.  Az olvasók adják össze azt a honoráriumot.  És ha egyszer nincs több olvasó, akkor nincs több  honorárium. Sajnos ez ilyen egyszerű.” (Kúnos László)  „Én úgy érzem, hogy a műfordítás egyfajta sajátos  metafizika, valamiféle »tükör által homályosan«  minőség.”

Szerző: Szilasi László

Balassi Kiadó, 2008

A kötet új poétikai-retorikai központú irodalomtörténeti és -elméleti kísérlet. A szerző hangsúlyozza, hogy az irodalomtörténet-írás nem csupán alkotók és életművek, de nem is csak műfajok és diszkurzusok, hanem trópusok és történeti funkcióik története. Központi kategóriája az imitáció. Azt vizsgálja, hogy Balassi közvetlen utódai, Rimay János, Wathay Ferenc és Madách Gáspár költészetében mekkora szerepet játszott a tudatos szerepvállalás. Egyértelműen leszögezi, hogy mind szövegszerűen, mind poétikailag, mind pedig képileg kimutatható a korai Balassi-recepció meghatározó szerepe a 17. század eleji magyar költészetben. Egyúttal arra is fény derül, milyen funkcióváltás, hierarchia-módosulás és eszközcsere történt az utódoknál. A szerző vizsgálat alá vonja az allegorikus szerkezet, a történetmondás és a képes beszéd technikáját a korabeli vallásos históriákban. Kitekintésében foglalkozik a zsoltárfordítás és a par excellence lírai költészet Balassi utáni technikáival és eredményeivel.

Szerző: Balassa Péter

Szerkesztette: Beke Judit

Balassi Kiadó, 2007

A negyedik kötet a szerző Babitsról, Kosztolányiról és Móriczról írott műveit, illetve azokat a reflexiókat tartalmazza, amelyek a róluk szóló munkáiról születtek. A kötet legérdekesebb része foglalkozik Móricz Zsigmond munkásságával. Élete utolsó időszakában Balassa elmélyült előtanulmányokat folytatott egy később megírandó, nagy műhöz. Alkotói munkája szerves részének tekintette pedagógiai tevékenységét, azt a termékeny, élő dialógust, amelyet egyetemi hallgatóival folytatott az őt megérintő témákról. Gondolatait, elképzeléseit mintegy próbának vetette alá és engedte alakulni abban a szemináriumsorozatban is, amelynek tapasztalatait és tanulságait azonban számunkra ő már sajnos nem összegezhette. Az itt olvasható Móricz-elemzések a szeminárium egykori résztvevői által (a jegyzetek alapján) rekonstruált szöveganalízisek, amelyek élővé teszik előttünk az így mégsem teljesen elveszett gondolatokat.

Szerző: Kappanyos András

Balassi Kiadó, 2008

Az avantgárd művelődéstörténeti és kultúr-fenomenológiai fogalmát úgy használjuk a mindennapi beszédben, hogy a fogalom határai tisztázatlanok, fókusza homályos. A könyv több szálon futó, módszereiben is többrétű gondolatmenete végső soron a fogalom tisztázására törekszik: olyan történeti és morfológiai kérdéseket fogalmaz és próbál megválaszolni, amelyek révén világosabbá válik, miben áll az avantgárd sajátos mássága, idegensége, periferikussága, és hogy ez a másság milyen módon gyakorol mégis döntő befolyást az európai kulturális tradíció centrális folyamataira. Az elméleti fejezetek olyan – elkülönítve eddig alig tárgyalt – alapkérdésekre koncentrálnak, mint az önreferencia, az ismétlés, a reprezentáció és annak elkerülése, vagy maga a művészi experimentalizmus. Ezen elméleti kérdések hátterét a történeti fejezetek építik ki, amelyek elsősorban Kassák és köre irodalmi aktivizmusára, valamint az ezzel párhuzamos nemzetközi dadaizmusra koncentrálnak. A vizsgált jelenségek egyetemességét az jelzi, hogy a megvilágító erejű példák spektruma a kései Vörösmarty fogadtatásától Hajas Tibor és Tandori Dezső munkásságáig terjed.

Szerző: Balassa Péter

Balassi Kiadó, 2007

Nádas Pétert az irodalmi köztudat a századvégszázadelő magyar és európai kultúrájának egyik legjelentékenyebb alkotójaként ismeri el. Regényei, esszéi, színpadi művei, novellái, „művészkönyvei” egyaránt alátámasztják a minősítést. Mára nemcsak életműve jelentős, de a róla szóló szakirodalom is számottevő. Balassa Péter szinte kezdetektől figyelemmel kísérte pályafutását, műről műre, évtizedről évtizedre értékelte, elemezte tevékenységét. Nádas Péterről szóló munkái szintén több műfajúak, így a készülő kötet iskolapéldája a sokoldalú műelemzésnek. Követendő példa arra nézve is, hogy milyen módon segítheti az értelmezést – és az élvezetet – az értő műkritikus munkássága.

Szerző: Horváth Iván

Balassi Kiadó, 2006

A szerző az informatikai irodalomtudomány ismert képviselője. Előző, e témáról kiadott könyve, a Magyarok Bábelben már az interneten is hozzáférhető. A gépeskönyv e mű folytatása. A Magyarok Bábelben részletesen foglalkozott a virtuális könyvtárak témájával, ám a képzeteskönyv-kiadással keveset, az adatbázisok irodalomtudományi felhasználásával pedig egyáltalán nem. Az új kötetben viszont az adatbázisépítés és -alkalmazás, továbbá a hálózati képzeteskönyv-kiadás kerül a figyelem centrumába. Mindkét munkát esettanulmány zárja. A Magyarok Bábelben utolsó részében a világ első hálózati szövegkritikai kiadásához, a képzetes Balassi-verskötethez kapcsolódó tanulmányok szerepeltek. A gépeskönyv zárófejezete azokat a tanulmányokat közli, amelyek József Attila értekező prózájának még készülő hálózati szövegkritikai kiadását alapozták meg.

Szerző: Bagi Zsolt

Balassi Kiadó, 2006

Az irodalmi nyelv fenomenológiája esztétikai értekezés a modern irodalom fogalmáról, az irodalmi műalkotás helyéről és feladatáról a modern társadalomban. Korunk, amelyet sokan „posztmodernnek” neveznek, gyakran hajlamos megfeledkezni arról, hogy a modernitást soha nem a problémátlan haladáseszmény vezérelte, hogy már alapjaiban olyan meghasonlások határozták meg, amelyek mára kiéleződtek. Az irodalom, amely a modernitás egyik legfontosabb kulturális megjelenési formája volt, a XXI. század elejére szinte teljesen elvesztette azt a formáját, amelyre a modernitásban tett szert. Abban az értelemben, ahogyan egykor létezett, nem létezik többé. De melyek azok a jellegzetességek, amelyekkel megragadhatjuk a modern kultúrának ezt az alapvető fenoménjét? És vajon minden probléma nélkül megszabadulhatunk-e minden jellegzetes mozzanatától? Mit vesztünk azzal, ha lemondunk a modernitás kultúrájáról? Ezekre a kérdésekre próbál választ adni ez a könyv.

Szerző: Bezeczky Gábor

Balassi Kiadó, 2006

A talán nem teljesen szokványos címet alkotó szavak mindegyike a könyvből származik, igaz más és más szövegösszefüggésből. A kötet írásainak témája változatos: szóba kerülnek az értelmező közösségek, a nyelvészet történetére vonatkozó elképzelések, a szakmai dialógus lehetőségei a mai magyar irodalomtudományban, a kánonalkotás és következményei, az elbeszélésciklus mint alapvető narratív műfaj, az irodalomtörténet-írás problémái, nyelvfilozófiai kérdések, a metafora és a szociolingvisztika. Az írások műfaja vegyes: van közöttük tanulmány, konferencia-előadás, hozzászólás, fordításokhoz készült bevezető tanulmány, bibliográfia-kritika és könyvbírálat.

Szerkesztette: Polgár Anikó, Hajdu Péter 

Balassi Kiadó, 2006

A papírgaluska 19. századi iskola egyik enyhébb  büntetési formája volt, amikor is a tanulót nem  engedték haza ebédelni, hanem benntartották  valamilyen külön feladattal. Ebédre (vagy inkább  ebéd helyett) volt ilyenkor „papírgaluska”.  Aki magyar fordításban olvassa a klasszikus költőket,  az dús lakomára hivatalos. De van, hogy csak  papírgaluska jut neki. A fordítás néha magyarról  magyarra is nehéz; Vas István például így használta  ezt a kifejezést a Horatius-vita során, amelyről  ebben a kötetben sok szó esik: „És most itt  a Corvina szép, új, kétnyelvű kiadása: Horatius  összes versének vaskos kötete. Mennyi papír, papír  a szövegben is! Mert ennek a hatalmas anyagnak,  mármint a magyar nyelvűnek, elcsüggesztően  túlnyomó része már nem is kétszersült, hanem  papírgaluska – megakad a torkunkon.”  Nemcsak fordítani nehéz tehát, hanem  a fordításokról beszélni is. Kötetünk megkísérli  a szembenézést az ókori szövegek magyar  fordítástörténetének fontos kérdéseivel,  és az ilyen fordításokkal kapcsolatos elméleti,  kritikai beszédmódot magát és annak történeti  változásait is vizsgálódás tárgyává tenni. 

Szerző: Dobos István

Balassi Kiadó, 2005

A könyv célja, hogy a nemzeti irodalomtörténet  részeként számon tartott önéletrajzi műveket  megszólíthatóvá tegye a kánonok átrendeződésének  időszakában, az elbeszéléspoétika, a retorika,  s az irodalomtudomány interpretációs fordulatát kísérő  nyelv- és szubjektumelméleti belátások mérlegelésével.  A szerző alapfeltevése szerint szinte szükségszerű,  hogy az elbeszélő az önazonosság megváltozásához  vezető határátlépés állapotában alkotja újra az elbeszélt  ént. Az önéletíró a másik kerülőútján jut el önmagához. A visszaemlékezések összetett távlatmozgásában  a fölidéző és a fölidézett tudatok kölcsönhatását kell  feltételezni, így az emlékezet és a képzelet élesen  nem választható el egymástól. Az én színrevitelére  vállalkozó önéletírás szükségképpen fölülírja az életrajz  valóságos eseményeit. Nem az aláírással biztosított  tényszerű megfelelés, hanem az elmondás által  kifejeződő igazság az önéletírás hitelességének forrása. Déry Tibor, Esterházy Péter, Illyés Gyula,  Kassák Lajos, Márai Sándor, Móricz Zsigmond,  Nagy Lajos, Németh László, Szabó Dezső, Vas István  vagy Veres Péter önéletrajzi fikciói egymástól eltérő  önértelmező stratégiák, irodalomfelfogások  és művészeti hitvallások jegyében készültek. A kötet  műértelmezései újratárgyalják, s végigviszik  a kidolgozott elméleti szempontrendszert.

Szerkesztette: Jeney Éva, Szegedy-Maszák Mihály

Balassi Kiadó, 2006

A kötetben olvasható írások a művelődés különböző formáit úgy kísérlik meg új összefüggésekbe helyezni, hogy egyidejűleg rámutassanak a nemzeti kultúra hátterében meghúzódó mindenkori hatalmi erőviszonyokra is. E megközelítés célja, hogy rávilágítson a különböző eszmerendszerek és rejtett ideológiák szerkezetére, föltárja a regionálisnak nevezett művelődések szerepének fontosságát a kultúrát mind egyneműbb rendszernek láttató globalizáló folyamatban. A tanulmányok vizsgálják napjaink vizuális kultúrája és a romantika összefüggéseit, a táj esztétikáját, zene és irodalom, antiszemitizmus és irodalom, színház és politikai ideológia kapcsolatát, s kitérnek a román–magyar, illetve a határon túli magyar és a jelenlegi Magyarország irodalmi kapcsolataira is. 

Szerző: Szili József

Balassi Kiadó, 2005

A könyv bevezető fejezetei a filozófia poétizálását bírálják egy olyan belsőleges megközelítésből, amely szintén, mint a poétizálás, lét és létértelmezés  szükségképp paradox viszonyán alapul. A kritika  a poétizáló filozófiák és irodalmár alkalmazóik által általánosságban tételezett „hagyományt” konkretizálva tár fel hasadást „szakszerű” és „irodalmias” filozofálás között. Az erre a különbségre épülő  Gadamer-tanulmányról azonban a szoros elemzés  kimutatja, hogy „hatástörténeti” eljárása előítéletes. Az irodalomtörténetet depoétizáló fejtegetés komoly  és humoros irodalomtörténeti példákkal leplez le  koncepciózusan poétizáló „tudományos” értelmezéseket, felvázolja a hazai „nemzetvallás” rendszerét, elemzi  a Hymnus poétikáját, valamint az irodalomkutatás  hazai és nemzetközi terminológiájának viszonyát. Az irodalomtörténet interkulturális elmélete című rész jelzi, hogy a hazai nemzetelvű irodalomtörténet-elméletek a nemzettudat történelmi hasadását leplezik, míg a világirodalom-kánonok nemzeti  (illetve nemzethitszerűen regionális) fundamentalizmusa folytán globális érvényű kulturális tudathasadással kell  számolni, ma még beláthatatlan távlatokkal.

Szerző: Balassa Péter

Balassi Kiadó, 2009

Balassa Péter életműkiadásának e kötete a 20. század harmadik negyedében ténykedő, az Újhold vonzáskörébe tartozó, az Újhold poétikai-magatartásbeli eszményeivel vitázó alkotókról szóló írásait válogatja egybe. A kötetben szereplő szerzők, túl saját jelentőségükön, hídként szolgáltak az „új próza” és a nyugatos hagyomány között. Az „újholdasság” jelenségével, jelentőségével foglalkozik a nyitó tanulmány, a „Mi tanulható az Újholdtól?” című. A további tanulmányok a nyolcvanas évek új prózájának olyan elődeit tárgyalják, mint Ottlik Géza, Örkény István és Mándy Iván, a magyar líra olyan meghatározó egyéniségeit, mint Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky János, Weöres Sándor vagy – memoárszerzőként – Vas István. E könyv hozzásegít bennünket közel- és félmúltunk megismeréséhez, s nem pusztán irodalomtörténeti értelemben.

Szerző: Balassa Péter

Balassi Kiadó, 2009

Krasznahorkai László, Pályi András, Kornis Mihály, Sándor Iván és mások művészete nehezebben volna érthető Balassa Péter kommentárjai nélkül. Balassa a nyolcvanas évek egyik legfontosabb kritikusa, a magyar irodalmi kultúra megkerülhetetlen hatású értelmezője volt. Jóllehet két legfontosabb hőse ebben az időszakban Esterházy Péter és Nádas Péter, fellépésük nem két elszigetelt alkotó megjelenésének tűnt föl számára, hanem egy fontos prózatörténeti hagyomány kiteljesedésének, ezért kettejükön kívül még számos alkotó munkásságát vizsgálta koncepciójának kidolgozásához. Így Lengyel Péter, Márton László és Parti Nagy Lajos is, pályakezdése pillanatától , fontos volt számára. A magyar irodalom húsz rendkívül gazdag esztendejének – mind az irodalmárok, mind a széles nagyközönség számára – nélkülözhetetlen olvasatát adja ez a könyv, amelynek minden sorát az a meggyőződés vezérli, hogy a művészet sokkal több a szép látszatok birodalmánál; egyedi – másképp, mint a művészet nyelvén el nem mondható – igazság birtokosa.

Szerző: Hajdu Péter

Balassi Kiadó, 2009

A tanulmánykötet Hajdu Péter irodalomelméleti és összehasonlító irodalomtudományi írásait tartalmazza. Több szöveg foglalkozik az irdalomtörténet-írás elméleti problémáival, kitérve a legújabb irodalomtörténeti vállalkozásokra is. Az irodalomértés konvencióit vizsgáló és nagyobb ívű irodalomtörténeti folyamatokat tárgyaló szövegek példaanyaga az ókoritól a kortárs irodalomig terjed, de a legtöbb szó a 19. századról esik. A tárgyalt elméleti problémák egy része kevésbé kötődik konkrét társadalmi kontextushoz (mint az értelmezői közösségek, az elbeszélésciklus problémája vagy a történetiség és fikcionalitás viszonya), míg más kérdések kifejezetten összekapcsolódnak társadalomtörténeti folyamatokkal, mint az imagológiai problémák (a törökök, bosnyákok ábrázolása a magyar irodalomban) vagy az ókori irodalom szelektív recepciója és a magyar kulturális életben betöltött változó szerepe. A tanulmányok mintegy egyharmada itt jelenik meg először.

Balassi Kiadó, 2010

Kötetünk szerzői régi magyar irodalommal foglalkozó szerzők, filozófusok és kortárs irodalomkutatók. Tanulmányaik az elméleti szövegek fordíthatóságával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Vizsgálják a szó szerinti és az átvitt jelentés fogalmát, rámutatnak annak történeti és kulturális változandóságára. Szólnak arról, hogy minden fordításelmélet két alapvető szemlélet között mozog: minden fordítható, ami olvasható, illetve: a művek fordíthatatlanok. Az itt közölt írások egy része Paul Ricœur munkásságának fordításra vonatkozó elgondolásait és magyarra fordított műveinek különböző aspektusait vizsgálják. Ez mutatja a francia hatás fontosságát is, s éppen e kérdéskörben nem véletlenül: a közvetítés kérdéseire, összetettségére és a fordíthatóság modelljeire korunk Európájában Ricœur többször is visszatér írásaiban.

Szerző: Poszler György

Balassi Kiadó, 2008

„A cím valamelyest hangzatos és nagyzoló. Hangzatos, mert többet ígér, mint amennyit adhat. Az elmúlt évszázad históriájának nagy elemzését ígéri, legalábbis sejteti. És – természetesen – nem adja, nem adhatja. Csak töredékeket gondolatmenetekből és érzelemhullámzásokból. […]

A könyv nagy – legalábbis terjedelmében nagy – válogatás. Évtizedek írásaiból. Talán az előző válogatással, az Ars poetica – ars teoretica cíművel képez kerekebb egészet. Bár nem folytatja azt. Inkább csak utólag derült ki számomra a lehetséges összefüggés. Hogy együtt formálhatnak – kívülről – elméleti pályaképet, – belülről – alkotói önarcképet. Amit a válogatás szerkezete sugallni szeretne; a válogatás tartalma igazolni szeretne. Elméleti pályakép, alkotói önarckép? Nem tudom, a megfogalmazásokban sikerült-e érzékeltetnem a szándékban meglévő, bújkáló öniróniát. […]

Nyolc ciklust szerkesztettem. Az egyszavas címekkel követtem régi stiláris tév- vagy rögeszmémet. Hogy így pontosan telibe találhat. Jelzi a belső nyomást, amelyből az írások megszülethettek. Jelzi a külső célt, amelyet az írások megközelíthetnek. Vagy legalábbis megközelíteni szeretnének”. […] (Részletek a szerző az előszavából.) 

Szerző: Balassa Péter

Balassi Kiadó, 2005

Életműsorozatának harmadik kötetében Balassa Péter Esterházy Péter prózájáról írott elemzéseit közöljük. A negyedszázadot átfogó írások kirajzolják  az irodalomkritikus-esztéta Esterházy képét  a Termelési regénytől („A szöveg elmondhatósága létkérdéssé lett, önmagának ragozott létkérdésévé –  ezt jelenti be Esterházy prózája –, egy ezerféleképpen  cseppfolyós, kánon nélküli és együttélésre képtelen roncsvilágban.”) egészen a Harmonia caelestis,  sőt a Javított kiadás még súlyosabb morális  problémákkal szembesítő kérdéseiig. A születésük időrendjében olvasható írások egyben adalékul szolgálnak az életművel, mások – és önmaga korábbi – értelmezésével folytatott párbeszédéhez, vitáihoz is.

Szerző: Bangha Imre

L’Harmattan Kiadó, 2011

Ez a könyv a magyar és egy látszólag távoli kultúra, a bengáli találkozását vizsgálja. A bengáli a világ egyik legnagyobb nyelve. Beszélői a világ egyik leginkább irodalomszerető népét alkotják, melynek életét mélyen átjárja a helyi irodalom szeretete. Azé az irodalomé, mely a magyarok számára sokáig egyetlen jelzés volt arra, hogy az indiai szubkontinens nemcsak hatalmas ősi, hanem gazdag élő kultúrával is rendelkezik. A kötet a bengáli kultúra viszonylatában részletesen megvizsgálja, hogy milyen volt a magyarság India-képe, és hogy az lényegileg különbözött-e Nyugat- és Közép-Európa elképzeléseitől.